Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

VIII. A renaissance. A természettudományok evoluciója

XVII. századi praktizáló orvosok

203

vényszéki orvostanban ma is alkalmazott élveszülöttségi bizonyítékot, a tüdőpróbát írja le, s ennek használhatóságát állatkísérletekkel igazolja. Fia, ifj. Rayger Károly (1675—1731), ugyancsak pozsonyi városi fizikus, a magzat nedveinek mozgását vizsgálja és leírja Ilonát és Juditot. a híres szőnyi „sziámi“ ikreket. Ezek a keresztcsontjukon összeforradt testvérek közös végbéllel és nemi szervvel bírtak, de menstruációik nem

Svdenham Tamás, az angol Hippokrates. A XVIII. század theoretizáló orvosai közt a praktikus irányt képviseli. Az ő utána haladókból alakult ki a következő században az orvos- tudományt nagyban előmozdító ú. n. régi bécsi iskola.

egyeztek s külön-külön betegedhettek meg. A monstrumot Rayger azzal magyarázza, hogy az anya két közösülő kutyát megcsodált: szokatlan vélemény nála, akit a szexuális életre vonatkozó törvényszéki nyilatkozataiból egyébként értelmesen gondolkodó embernek ismerünk.

Mindezen természetmegfigyelő orvosok a maguk kisebb-nagyobb körében sokban hozzájárultak az orvostudomány nívójának emeléséhez, de egyikben sem volt meg a bátorság és a tudomány egészét átfogó zseni a kor teóriáival való szembehelyezkedésre, pedig szükség volt olyan valakire, aki az egyoldalú elméletieskedés mellett szabadjára hagyott praxisban