Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
Bevezetés
2 Bevezetés melynek során az ember tisztába jött saját testével, szervezetével, fizikai és pszichikai énjével? Van-e nagyszerűbb annál a gigászi küzdelemnél, melyet Földre születésétől fogva az ember halálos ellenségeivel, a betegségekkel és a láthatatlan baktériumok hadseregével megvívott? S ha sokan érdekfeszítőnek találják a közerkölcsök történetét, a ruházkodás fejlődését, vagy az emberi világszemléletek koronkénti változásainak előadását, mennyivel érdekesebbnek és a szó szoros értelmében véve életbevágóbbnak mondhatjuk a kultúrtörténelemnek azt a részét, mely az orvoslás művészetének mai tökéletességéig való kialakulásával foglalkozik. Az orvostörténelem nem száraz szaktudomány, melynek csak az orvos előtt lehet varázsa, hanem egyaránt tanulhat belőle a historikus, a jogász, a bölcsész, a philologus, vagy theológus, de a kultúr- történelem iránt érdeklődő minden ember is, mert a történelem egyik ága sem enged oly mély bepillantást az emberi tudás és képesség előrehaladó fejlődésébe, mint éppen az orvostörténelem, amelyben a pusztulás és virágzás periódusai, a kultúra hullámvölgye és hullámhegye legszembetűnőbben váltakoznak egymással, a tévedéseknek és igaz felismeréseknek beláthatatlan láncolatát alkotva. Az orvosi kultúrtörténet annak a számos viszonynak felderítésére törekszik, mely az orvosi tudomány és a többi emberi kultúra között szövődött. S ennek a „többi“ emberi kultúrának talán egy atomja sincsen, amely valamilyen formában az orvostudományra fejlesztőleg vagy gátlólag ne hatott volna. Sokszor bizony, egy-egy ilyen kultúrviszony boncolgatásánál nehéz eldönteni, mit adott és mit kapott az orvosi tudás. Az orvostörténelem fő problémáit ma is efféle, a kultúra szálaiból összebogozott gordiusi csomók megoldása képezi. Az orvostudománynak és a kultúra különböző ágainak kapcsolata nyilvánvaló. így például a politikai élet javulása mindenkor serkentőleg hatott a gyógyító tudományok fejlődésére. Nomád népeknél tudományfejlődés nem képzelhető, mert a tapasztalatoknak természeti törvényekké való kikristályosodását az örökösen változtatott lakhely, az önfenntartás ösztönétől kormányozott folytonos vándorlás megzavarja. Innen van, hogy az orvosi ismereteknek tudománnyá válása csak állami életet élő népeknél található. Ha a történelem politikai részéről és az orvostudomány fejlődéséről görbét szerkesztenénk, megfigyelhetnek, hogy a politikai hatalom emelkedése bizonyos államban az orvostudománynak is virágzását idézte elő. A politikai és orvosi történetnek ezen szimultán emelkedése és sülyedése magyarázza meg, hogy az orvostörténelemben a fejlődés egyes stádiumait politikai határkövek jelzik. A praehistorikus időkben az orvostudomány
