Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység
A galenusi orvostudomány 109 Erasistratos követőivel szemben viviszekciós kísérleteire támaszkodva felismeri, hogy a szív bal felében és az artériákban is van vér' A szívmozgások leírása helyes, hiszen ezeket egy mellcsont szúban szenvedő gyermek szívén közvetlenül észlelhette. Sem a kis, sem a nagy vérkört nem ismeri. A vénabillentyűk létezéséről sincs tudomása, bár egyébként az erek bonctani leírása ellen nem tehető kifogás. A szív szerepéről való felfogásával egyezik azon nézete is, hogy a szívműködés csak a megszületés pillanatában indul meg. Addig ugyanis nincs légzés, nincs pneuma és így nincs a szívnek feldolgoznivaló anyaga. Anatómiájának legsikerültebb része az i d e g t a n. Azáltal, hogy az agy és idegek szerepét viviszekciókkal kutatja, a kísérleti fiziológia megalapítójává lett. Pathológiájában és kóroktanában sok olyan fogalmat alkotott, amelyek ma is érvényben vannak, ha csak formailag is. A betegség kifejlődésének és a gyógyulási processzusoknak megértésében azonban nem volt szerencsés. Hippokrates felfogását mindenesetre módosítani kellett. Galenus azonban a betegség lefolyásának hippokratesi fázisait az absztrakt, inkább formai kezdet, növekedés, tetőpont és csökkenés fogalmaival helyettesítette. A krízistanon sem változtat lényegesen. Betegségrendszerének főbb pontjai: 1. az alapfolyadékok betegségei, melyek az egész organizmus életét megzavarják, az ú. n. d i s z k r a s z i á k, 2. a szövetek betegségei, melyek részben pórusváltozásokból, részben a test négy alaptulajdonságának kóros eltéréseiből erednek, 3. a szervek betegségei, melyek azoknak felépítésére, számára, nagyságára, helyzetére és folytonosságára vonatkoznak. Therápiája általában eklektikus ; a korábbi fő gyógy élj árások egyikét sem veti el, hanem mindet értékesíti, legfőbb elvének, a „contraria contrariis“-nek (ellentétest ellentétessel) tekintetbevételével, melynek egyetlen célja a hibás anyagnak (materia peccans) a szervezetből való kiűzése volt. Arra is törekszik, hogy a kezelésben szigorúan bizonyos javallatok szerint járjon el. Sebészete, szemészete és szülészete nagyon fogyatékos. Galenus elsősorban belgyógyász volt. Művei először a szíriai és perzsiai nestorianus-iskolákban lettek kedveltek; itt ismerik meg az arabok is, akik azután túlzott Galenus-kultuszukat hódításaik nyomán mindenfelé elterjesztették. Tőlük veszi át a galenizmust a népvándorlások pusztításai után újjászülető Európa is. Ahogyan izmosodott, erősödött Róma orvostudománya, úgy nőtt vele tekintélyben
