Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

110

V. fejezet

a római világ orvosi társadalma

is. Javult mindenekelőtt az orvosképzés. A köztársasági Rómában az orvostudomány magánoktatás tárgya. Megfelelő honorárium ellenében bárki, már tizenegy éves korában elszegődhetett valamelyik mester mellé. Ha alaposabb iskolázottságot akart, akkor ellátogatott a provinciákba, ahol görög iskolákban grammatikát, szónoklástant, számtant, jogot, sőt ■orvostudományt is tanulhatott. Rómában az első magasabb fokú tanintézetet, egy „gymnasiumot“, Nero alapítja meg. Hadrian császár az Aventinus lábánál létesíti Athenaeumát. Az első nyilvános orvosi iskolák azonban csak Alexander Severus (225—235) idejében keletkeznek, ahol a császártól fizetett orvosok ingyen tanítottak.

Az anatómia tanítása nagyon fogyatékos volt s felboncolt állatok bemutatásából vagy elesett ellenség szétdarabolásából állott. Vannak emberi testrészeket ábrázoló régészeti leleteink, amelyek talán szintén tancélokra szolgáltak. Nagyobb gondot fordítottak a növénytanra, bár a növénygyüjtő kirándulásokat hamarosan kiszorították a botanikai képek. A tanítás praktikus része a beteg ágya mellett folyt le. Martialis egyik epigrammája (VI. 70.) is erre vonatkozik. Ebben bizonyos Symmachust tesz gunytárgyává aköltő, aki gyengélkedése napján magához hivatta az orvost. Ez száz tanítványa kíséretében jelenik meg s a költő a sok fogdosástól lázt kapott. A modern klinikákhoz hasonló intézményük nem volt a rómaiaknak.

A római orvos, társadalmi állása szerint vagy szabad ember, vagy rabszolga, vagy felszabadított. Az első szabad orvosok a birodalomban görög származásúak. Celsus korában zsidó orvosok is megtelepednek Rómában, ahol maguk a patríciusok nem szívesen foglalkoztak kenyér- keresettel. A görögök az iatreiákat is átültetik Rómába, ahol ezeknek a rendelőknek taberna medica, orvosi bolt a nevük. Ezek közül egyesek elmebajosok örökös félfogadására is berendezkedtek. Egyes ilyen orvosboltok, főleg a borbélysebészek tonstrinái, a gyógyszerrel és kenőcsökkel kereskedők bódéi annyira lezüllöttek az I. század vége felé, hogy gazdáik az utcán fogták el a vásárlókat.

A császárság vége felé az orvosok társulatokba (kollégium) tömörülnek. Egy ilyen kollégium szervezete és élete sokban hasonlított a középkori céhrendszerhez. Élén állott az „atya“ ; gyülekező helyük a „Schola“. Védőistenséget is választanak. A római kollégiumé volt pl. Minerva. A kollégiumi életnek azonban a bennük szőtt sok politikai csel- szövénv miatt az állam végetvetett.

A szabad orvosok előtt Rómában rabszolgák, a servi medici végeztek a gyógyítás mesterségét. Ők a házi orvosok legősibb meg-