Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

108 V. fejezet tételezése azonban még korai volt és ez az éretlen gondolat felszaba­dította az Ég és Pokol összes hatalmait: Galenus tanának ezzel a ré­szével érezte magát szentesítve az a nagyarányúvá kinőtt babonáskodás és varázslatos therápia, amely a későbbi századok gyógyításmódjára annyira jellemző. A bonctani adatokat állatokon és pedig emberszabású majmo­kon, medvén, disznón, lovon és kérődzőkön szerezte Galenus, bár az ember boncolásának alkalmait sem szalasztotta el. Leírja a csonthár­tyát, az agyburkokat, a porcot és szalagokat és a csontizesülések kü­lönböző alakjait. A izomanyag hús és ín. Művében csaknem az összes ma ismeretes izmokat megtaláljuk. O veszi észre először, hogy a lábszár nagy hajlító izmai az Achilles-ínnal összefüggenek. Leghiányosabb a belsőszervekre vonatkozó fejezete. Azt állítja, hogy a vékonybélben megemésztett étel, mint chylus a cseplesz vénáin a májba jut, ahol a „pneuma physikon“ hatására vérré változik. Ez megint nagy botlása volt Galenus nak és sokban ennek a helytelen doktrínának rovására írandó az, hogy az orvostudomány Harvey idejéig nem juthatott a vér­keringés megismerésére. A lép vértisztító szervként sze­repel s működésének eredménye a fekete epe, mely a gyomor edé­nyeibe kerül. Ezen a ponton Galenus-í teleológikus fantáziája alaposan elragadja. Azt állítja ugyanis, hogy a lépnek funkciójából azt várhat­nék, hogy a máj mellett legyen elhelyezve. így azonban azért nem disz­ponált a természet, mert akkor a gyomornak, amelynek pedig legcélszerűbb a központi elhelyezés, nem lett volna hol helye! A májban képzett vér a vénákon át eljut a jobb szívfélig, ahol a természetes meleg hatása alatt használhatatlan részei, a „korom“ leválnak s ezek a kilégzés alkal­mával megnyíló félholdképű billentyűkön és tüdőartérián át a tüdőbe jutva kiküszöböltetnek. A megtisztult vér a szívsövény pórusain át beszivárog a bal pitvarba, ahol a tüdővénákból bekerülő „pneumával“ keveredik. Római emlékérem a forum oblitoriummal. Ez a tér Augusztus császár idejében lett híres, amikor már az ősi, egyszerű római erkölcsök züllésével a patricius nők kénye­lemszeretetből dajkát fogadtak. Ezen a téren volt a dadavásár. A képen középen a „tejes oszlop“ (columna lactaria) látszik. E körül álltak a dajkák, magukat vagy csak tejüket bocsájtva árúba. Az oszlop tetején gyermek, lent a földön két kecske. A római mesterséges csecsemőtáplálásban fontos sze­repe volt ennek az állatnak. (Witkovski képe.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom