Mannó Alajos: Orvos-gyógyszerészi vegytan (Pest, 1842)

I. Szakasz. A testek felosztása - I. Czikk. Az elemekről egyenként s vegyeikről - Iblany

30

eleinte páraképiben, később nehéz barna cseppekké válván, a szedőbe lepárol.

Czélirányosb előállításmóda : 3r. ham-büzecs, 1 r. finom csel-föléleg porral elegyítve, egy Woulfe- féle készülettel ellátott görvegbe helyeztetik, s 3 r. eleve felényi vízzel kevert kénsav töltetik reá, és csendes bő mellett lepároltatik.

40. §. -Vegy jellemei. Büzeny közhömérsékben folyó alakú; színe barnaveres, bálványhoz hason szagu ; összehúzó fanyar ízű állomány. Fajsulya = 6,966. A hő — 22° — 25°C fokán merő, porrá dörzsölhető tömeget képez; -+· 44-ik fokán pedig forr, s veresses füstöket ereget. Vízben igen csekély része olvad; olvadéka jáczintveres színű, melly színét las- sankint elveszti, s az által kön-büzsavvá (Acid, hydro- bromic.) változik. A színes növényeket elszínteleníti. Belkép halált okozható ereje végett gyéren használtatik.

41. $. Vegyei közöl nevezelesbek: a büzsav (Acid, bromicum. Br20’); kön-büzsav (Acid, hydrobro- micum. HBr); ham-büzecs (Brometum kalii. BrK); hig-büzecs (Bromet. hydrargirosi BrHg); és hig-büzeg (Bromid, hydrargyrici, Br’Hg).

I b 1 a n y.

42. §. Az iblany' 1811-ben Courtois párisi szik-éleggyárnok által fedeztetett fel, ki azt a szik- éleg- készítéséhez használni szokott anyalúgban találta, niellyett különnemű megégett tengermelletti növények hamuikból készített; ezek a kereskedésben kelp, és varec Hevezetek alatt ismeretesek. Utánna Clement, és Deso r m es 1713-1 an aziblanyt a francz