Mannó Alajos: Orvos-gyógyszerészi vegytan (Pest, 1842)

I. Szakasz. A testek felosztása - I. Czikk. Az elemekről egyenként s vegyeikről - Halvany

24

leend. INémi legenytartalmú vegyek bontásakor, legényük kifejtésével kissebb nagyobb durranás okoztatok p. o. a lőpornál, durrpornál stb.

A lőpor alkatrészei: 6 salétrom, 1 kén, és 1 szén; a durrpare (Pulvis tonans) pedig: 3 salétrom, 2 tiszta hamuzsir, ősikén. Mindkettőnél hő által való bontáskor legeny fejük ki.

„Ltgeny“ nevét nyerte a légtől , melynek mintegy 4/5 teszi.

Cavendisch állítása szerint: egy, legeny és élenygözből álló elegyből, berzszikrával való meggyújtás által legsav képeztetthetik. Az illy gyújtás többszöri ismételésével, mindenkor egy kis adag legeny, mellyen t. i. a szikra keresztül futt ég el, és a jelenlevő éíennyel legsavvá változik. Szerinte a legenygöz- nek 100-szoriilly meggyújtásával annyi.legsav képűi, hogy az a kék kémpapirt megveressiti, és valamely ham-élégolvadéktól felszívatván, legsavas ham-éleg (salétrom) állítatthatik belőle elő.

Ha az említett berzszikrávali gyújtás l tériményi legényből ,- 13—14 tériményi könenyből , és ezek élénkítéséhez

megkivántató élenybŐl álló gözkeverékben történik: legsav mellett tíz is idéztetik elő.

A legeny , különféle arányban vegyül az éíennyel, s vele savakat hoz elő, miről alább a savaknál szóilandok. De az mindeddig Gordias csomója fölbontásához hason rejtély előttünk , hogy könennyel egész ellenkező tulajdonú testet t. i. hőn- leg eget (ammonia) vagy is aljat hogyan képez; mit bár Göttling, de Böckmann megfejteni törekedtek, de mind eddig világtje eredményünk nincs felőle.

Halvány.

31. §. Ezen állományt 1774-ben Scheele tette ismeretessé. Bőven jő a természetben, főleg a konyhasóban szikannyal vegyülve elő.