Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 9 t. i. asszony létére leány módjára hajadonfővel járt, «örökös kötélbe vettessék» és a hóhérral megnyirattassék. (Lehoczky, II. 85.) A hajlenyírásról, mint büntetésről és meggyalázásról lásd : Bächtold— Stäubli III. 1262. — Itt említhetem még, hogy a MOE I. kötetében (197.) látható, XIV. századból való festmény (Ádám és Éva kiűzése a paradicsomból), mely az almakeréki templom falát díszíti, elég fejtörést okozott nekem annakidején, mert nem voltam vele egészen tisztában, hogy mi az a különös (egyforma) eszköz, mellyel a képen látható négy alak a szemérmét eltakarja. A külföldi irodalom-képanyag áttanulmányozása hiánytalanul megfejtette a dolgot : az az eszköz, melyet ezek az alakok, fügefalevél helyett, a kezükben tartanak, nem egyéb, mint az a szapuló vagy csepülő, vékony levelesgallyakból vagy háncsfonadékból készített fürdőeszköz (németül badewedel vagy badequast), melyet már a középkorban használtak a gőzfürdőkben. Ezzel ütögették magukat, hogy annál jobban izzadjanak. Több helyen, például Zürichben, a régi fürdősök címereiben is látható ez a quast. Wehrli munkájában (60. lap, fig. 27.) is látható egy nőalak, ki fügefalevél helyett ezzel a csapószerszámmal takarja el a nemi részeit ; ez a kép azonban a 16. századból való, tehát 200 évvel újabb, mint az almakeréki falfestmény, mely Divald szerint 14. századi eredetű. Wehrli munkájának 61. lapján is látható egy érvágótál képe, melyen Ádám és Éva szintén kezében tartja a quast-ot, egészen úgy, mint az almakeréki festményen, mely valószínűleg külföldi művésztől való. Dürer egyik képén is ott van ez a csapóeszköz (lásd Cabanés könyvében, a 207. lapon), sőt mint a mellékelt képen látható, a finneknél ma is használatos, egészen abban az alakban, amit az almakeréki festményen látunk. 27. 1702. Payer János Lipót, soproni magyar, ez év augusztus 18-án doktorátusi szigorlatot tesz a páduai egyetemen, mely alkalommal 1 librát és 12 dénárt fizet a városi hatóságnak «per guanti». (A felavatandók t. i. kötelesek voltak «kesztyűpénz» címén bizonyos összeget fizetni a páduai városi rektornak.) Előbb a jénai egyetemen tanult, úgy mint hasonnevű atyja is. (Veress, Matr., I. 135., 284.) 28. 1703. Sodornia büntetése Brassóban: az ilyen förtelmességet elkövetőket együtt égették meg a kancával vagy tehénnel (Quellen, IV. 117.); a Szepességben is megégetés volt a büntetés (Köztem., IV. 190.). Nagyszebenben egy katonát sodornia miatt lefejeznek és hulláját elégetik (Sigerus, Chron., 20.). Hasonló eset ugyanott 1709-ben. (U. o. 22.) A sodomia hazai múltja dolgában kérdést intéztem Kenyeres Balázs t. barátomhoz, a törvényszéki orvostan kiváló szakértőjéhez, ki a következőket írja : Régi törvényeink a természet elleni fajtalanság bűncselekményéről nem tesznek erfilítést, aminek Bodó (Jurisprudentia criminalis, 1751., 257.) szerint az az oka, hogy a magyar ember erkölcsi tisztasága ezt nem is tette szükségessé. «Gens Hungara virtutis semper honestatisque et castitatis studiosa, verecundia du*ta, nec peculiarem legem eatenus sanxit.» E bűnnek a magyarok közti elter- jecfését a külföldiekkel való érintkezésre (cum variis exteris nationibus) vezethetjük vissza ; a gyakorlatban azonban, főleg a praxis criminalis hatása alatt, hazánkban is súlyos, többnyire halálos büntetés alá estek ezek a cselekmények (a hullán elkövetett quasi sodomiát is ideértve). Ugyancsak Bodó a 74. arti- culusban («De peccato luxuriae contra naturam, specialiter de sodomia et bestialitate») a következő meghatározásokat adja : «Sodomia dicitur impurus coitus contra naturam cum homine vel bruto animante perpetratus». A crimen sodomiticumnak három nemét különbözteti meg : 1. onania, 2. férfiakkal való közösülés per anum (büntetése halál), idetartozik az az eset is, mikor férfi nővel praeposteram venerem exercet és 3. ha a nővel követi el : «adaptatis ad id exercendum instrumentis», ha a nőt praeter naturam, azaz «non adhibito vase mulieris ad coitum ordinato» használja (ú. n. sodomia imperfecta). Hasonló megjegyzések olvashatók Husztynál (Jurisprudentia practica, 1758.). Mindehhez csupán az a megjegyzésem, hogy már a Corpus Juris Hunga- rici-ban (1656, artic. 73.) olvasható a következő rendelet : «Abominabile sodomiae scelus per contitutos ad hoc medicos, chirurgos eruendum». (L. még a MOE III. kötetének tartalomjegyzékében 568. lapon a Sodomia címszót.)
