Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
88 Magyar orvostörténeti adattár S így győződjék meg arról, hogy csakugyan meghalt-e. Nagycsütörtök éjszakáján Szelistyénné (hét rokona társaságában) kivonult a temetőbe, kiásták a hullát, kivették a koporsóból s az özvegy hegyes karóval átszúrta ennek szívét. Ezután már jól tudott aludni, annak ellenére is, hogy a törvényszék őt és a többi vádlottat egyenkint tíz forint (!) pénzbüntetésre ítélte. — f) Üjabbkori adataim közt találom még azt a följegyzést, hogy 1899-ben a Krassova nevű krassószörénymegyei faluban lakó oláhok éjjelenkint ellepték a temetőt, bizonyos halottak sírját felásták, a hullákat fejszével összeaprították, azután ismét elhantolták. Mindezt azért tették, hogy a faluban dühöngő s vámpírok hatásának tulajdonított sertésvészjárványt megszüntessék. (Ethnographia 1899. 415. és 334.) — g) Négy évvel később Nohoj Vaszili musinkai vampír-gyanús lakos szívének átszúrására szövetkezett az ottani oláh lakosság (u. o. 1903. 272.). — h) 1903-ban Abrudbánya vidékén egy öregasszony holttestét ásták ki, szívét átszúrták, száját vasdarabokkal tömték tele s azután hátával fölfelé helyezték vissza a koporsóba. (U. o. 1904. 84.) — i) Ugyanígy akartak eljárni a következő évben, saját özvegyének intézkedésére (!) Szatmár megyében Groszos János oláh parasztgazda holttestével. (U. o. 336.) A vámpírok létezésében való hiedelem hazánk északi szlávjai közt is ősi idők óta járatos volt. Az evangélikusok rózsahegyi zsinata (1707. ápr. 3—7.) többi közt ezzel a kérdéssel is foglalkozott : «Hogyan kell védekezni a kísértetek ellen?» Olyan kísértetekről beszéltek itt komolyan, amelyek visszajárnak a sírból s a szegény élőket gyötrik. A zsinat nem látta szükségesnek, hogy a baj meg- akadályoztatása végett a holttest feje levágassák ; a bajon imádsággal kell segíteni, lévén az egész nem egyéb, mint «az ördögnek incselkedése». A múlt századnak egyik legnemesebb, legemberségesebb embere volt jólészi Cházár (Császár) András (1745—1816), a hazai siketnémaügy első föllendítője, a váci országos siketnéma-intézet alapítója. Ennek a felejthetetlen embernek rozsnyói sírboltját feldúlta, csontjait szétszórta, elégette az együgyű babonás tömeg, nehogy pestist, jégverést és más veszedelmeket hozzon arra a vidékre ! És ki ne ismerné a Felvidék tótjai stb. körében annyira elterjedt Gasparek (Kasparek, Kaszperek)- mondát? Kaszperek Mihály lublói borkereskedő 1718-ban halt meg. Mindjárt eltemettetése után híre kerekedett a város lengyel lakossága körében, hogy mint vámpír haza látogat, az alvó embereket megveri, harapdálja, fojtogatja. A város lakóit őrületes félelem fogta el, éjjel lámpafénynél őrökként virrasztottak stb. «Obviando his terroribus» két görögszertartású pap exorcizálta a halottat, de ez mitsem használt (ahogy a lublói városháza levéltárában található, Wilcsinszky Ferenc városi jegyző által 1718-ban írott «Liber Actorum» című lengyelnyelvű kódex mondja). Végre is (a városi tanács rendeletére !) a halott sírját felbontották, szívét kivágták s faedénybe zárva trágyadomb alá helyezték, honnan fitestvérei, kik több ízben panaszolták, hogy bátyjuk holttestét teljesen jogtalanul égették el, kegyeletük szavára hazavitték a szívet rejtő edényt. Az akkoriban dúló pestis és más elemi csapások egészen megzavarták a megfélemlett lakosság lelkületét s az északmagyarországi nép ma is azzal ijesztgeti síró gyermekét : Ne ordíts, mert mindjárt elvisz Kaszperek I1 Matirko Bertalan, ki igen alapos értekezést írt a Kaszperek-monda forrásairól (Ethnographia I. évf., 1890, 261— 272.), többek közt azt is megemlíti, hogy a lublói városi tanács, minekutána a halott felásatását s a koporsóval együtt való megégettetését elhatározta, az ítéletet a krakkói püspöknek is megküldte, ki válaszában babonának nyilvánította az egész dolgot, de azért a vakbuzgó nép megnyugtatására helybenhagyta azt. — Megjegyzem még, hogy Sváby Frigyes (A Lengyelországnak elzálogosított 13 szepesi város története [Lőcse, 1895, 125. és köv.]) szerint Kasparek vagy Kasparich Zsigmond 16. századbeli rablóvezér volt, kit. I. Fer- dinánd elfogatott és Bécsben lefejeztetett. A magyarországi vámpírokra vonatkozólag Ipolyi Magyar mythológiájá- ban (1929. I. 311.) szintén található néhány adat ; legalul a jegyzetben kérdőjellel említett Leischner-féle adat Arnold Pálról stb. nem más, mint a Martiniféle belgrádi história (1. föntebb) eltorzított nevekkel. Ipolyi szerint a vámpírokról a magyar néphit mitsem tud ; oláh nevük pedig murony. Mellesleg meg1 Kaszperek utódai később a Kasperkievics nevet vették fel.
