Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

202

Magyar orvostörténeti adattár

a beteg katonák átvonulásától ; a katonai hatóság még a szegedi piaristák collégiumát is megrakta beteg sebesült katonákkal, mivel a kórházba nem fértek; sőt a gróf Károlyi családnak derékegyházi kastélya is kórházzá lett átalakítva. — A vármegye területén Szeged kivételével még 1786-ban sem volt egyetlen gyógyszertár sem. Hódmezővásárhelyen csak 1806-ban jelentkezett először egy Simonides András nevű gyógyszerész. A vármegye fel is karolta ügyét ; de mivel ez későbben provizorával folytonos civódásban élt, 1821-ben felhívta, hogy vagy más alkalmas provizorról gondoskodjék, vagy adja el a patikáját. Minthogy pedig kiderült, hogy a gyógyszerész «eszelős», a gyógyszertárat hatóságilag bezárták 1823-ban. (Zsilinszky: II. 264.)

589. 1785. A városi fizikusok ne fogadjanak el a gyógyszerésztől újévi ajándékot s ingyen kezeljék a szegény betegeket vagy ha ebben gátolva vannak : valamelyik kevésbé elfoglalt orvoshoz utasítsák őket. A patikák évenkint megvizsgálandók. (Linzb. III. 148.)

590. 1785. a) A megyei fizikusok és sebészek ingyen kötelesek a szegényeket kezelni. (Kir. rendelet. Linzb. III. 127.) — b) Kötelesek továbbá évenkint jelentést tenni a kerületükben uralkodó betegségekről, a rendelethez mellékelt minta szerint. (U. o. 132.)

591. 1786. Lakáshygiene. — A salétromnyerés (puskaporgyártás) végett felásott szobák talaja legalább másfél láb magasságban kifőzött és teljesen száraz földréteggel borítandó be. A felásás csakis nyári időben történhetik. (Helyt, tanácsi rendelet.) Linzb. III. 223, 285.

592. 1786. Mérgezés. — Gróf Földváry Ferencet állítólag egy régi szolgája arzénnel halálra mérgezi. A boncolásról felvett németnyelvű jegyzőkönyvet egészében közli Pataki Jenő. («Orvosi Szemle», 1934. évf. 194.)

593. 1786. Pestis a Bárcaságban. — «Auch die nun folgende Pestepidemie im Jahre 1786 blieb auf drei Orstchaften beschränkt, — auf Rosenau (Rozsnyó), Zeiden (Feketehalom), Holbach (Holbák). Kronstadt blieb diesmal wieder verschont. Das Auftreten dieser Seuche ist auch aus dem Grunde bemerkens- werth, weil damals in der Walachei die Pest nirgends vorkam und also ihr plötzliches Erscheinen um so grösseren Schrecken verbreitete. Der erste Fall kam bei einem Hirtenknaben von 15 Jahren vor, welcher von den Gebirgen nach Hause gekommen und dort am 15. Sept. plötzlich gestorben war. Eine polizeiliche Anzeige wurde nicht gemacht ; — vielmehr wurde der Knabe nach den dortigen Gebräuchen ohne Umstände über Erde gehalten, die Verwandten waren zur Leiche gekommen, hatten dieselbe geküsst und dann wurde dieselbe beerdigt. Nach der Bestattung hatten seine Verwandten bei dem üblichen Leichenschmause mit einem Löffel der Reihe nach gekochten Weizen gegessen, aus einem Glase Wein und Branntwein getrunken, — und auf diese Weise der Ansteckung Thür und Thor geöffnet. Nachdem nun Einige von diesen Personen rasch nacheinander gestorben waren, wurden nach erfolgter Anzeige alle Massregeln gegen die Weiterverbreitung der Krankheit in Anwendung gebracht. Im Ganzen erkrankten in Rosenau 78 Personen ; die letzte am 9. Dezember ; — von diesen starben 56. — Inzwischen hatte sich auch in Zeiden am 5. October ein Pestfall ereignet ; dort war am 1. October Jahrmarkt ; bei dieser Gelegenheit hatte sich auch ein Romäne, aus Rosenau eingefunden und diesem Umstande schreibt man die Uebertragung der Pest zu. In Zeiden erkrankten 19 Personen, von denen 9 starben ; der letzte am 1. Dezember. Nach Holbach war die Krankheit durch eine Frau eingeschleppt worden, welche nach einem Besuch in Rosenau am 21. October erkrankte und schon am nächsten Tage starb. Im Ganzen waren dort von 19 Erkrankten 16 gestorben. An diesen 3 Orten waren zusammen somit 116 Erkrankungen vorgekommen, von denen 81 Personen, also 69-8% der Seuche zum Opfer fielen und 35, also 30-2% genasen. — Das günstigste Verhältniss unter allen bisherigen Epidemieen !» (Gusbeth 36.)

Ezen bárcasági járványt részletesebben tárgyalja Neustädter Mihály erdélyi protomedikus és egészségügyi tanácsos a köv. munkában ; «Die Pest im Burzen-