Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
76 Magyar orvostörténeti adattár potest jucundo et per varietatem rerum oblectante spectaculo ; sunt praeterea praeter aquae dulcis purissimae scaturigines, passim occurrentes, complures acidulae, a balneorum loco non multum dissitae, quarum usum internum cum externo balneorum conjungere non raro intererit ; est denique et aura toti comitatui saluberrima, quae quidem ad ipsa balnea sulfureis putridisque exhalationibus per macerationem cannabis in aqua a balneis defluente institui solitam contaminabatur hactenus ; sed more hoc, quod spero, jam abolito ea et hic nativam suam puritatem retinebit». (Lásd még : Szőts Pál: Stubnvafürdő, Bpest, 1892, 80—82.) 180. 1726. Járványok. — Rövid tartamú fertőző bajok (phrenitis és petechiae nigrae) Dubován (Turócmegvében), melyek terjedésének megakadályozására, a megyei orvosnak (Moher Ottónak) távollétében, Chytraeifs [Chi- traeus] körmöcbányai orvost küldik ki, a stubnyai fürdő sebésze és gyógyszerésze kíséretében. (Linzb. II. 6.) Chytraeusról, mint az esztergomi gyógyszertár vizsgáló orvosáról (1736) lásd Linzb. II. 65. 181. 1726. Pestis. — A helytartótanács rendelete a keletről (Konstantinápolyból, Kairóból, Smyrnából, Alexandriából stb.) fenyegető pestis dolgában (Linzb. II. 3.). A törökországi pestis behurcolásának meggátolására a határos viziutak átjárói gondosan ellenőrzendők (u. o. 4.). A király hozzájárulásával Salczgeber Antal doktort két sebésszel, gyógyszerekkel Krajovába küldik és felszólítják a vármegyéket, hogy ingyen fuvart bocsássanak rendelkezésükre. (U. o. 7.) A következő év elején (márc. 3.), ámbár híre jár, hogy a keleti pestis- járvány már enyhülőben van, mégis elrendelik, hogy a Tisza s a Dráva mentén a negyvennapi veszteglés továbbra is szigorúan megtartassák s a török területeiről érkező levelek megfüstöltessenek és ecetbe mártassanak (u. o. 8. és 10.). 182. 1726. Mérgezések. — Bozitovácz Iszó előkelő szegedi polgárt a szolgája szicsdn-nal (= szublimát) megmérgezi. Ez alkalommal a városi tanács meghagyja a kereskedőknek, hogy jövőre a főbíró és a tanács engedélye nélkül 100 frt bírság terhe alatt «mercuriust, vagyis szicsánt» senkinek se merjenek eladni. (Reizner III. 202.) Valószínű, hogy arzént is jelentett ez a délszláv (szerb) eredetű szicsán szó, mert Karadsics szerb-német-latin szótára azt mondja, hogy «sican: mäuse- gift, mäusepulver, venenum adversus mures, arsenicum». Karlovszky (195. old.) szerint szecsány-ír: u'ngu. hydrargyri rubrum és szicsán: cinnabaris. (V. ö. OSz 920, hol további szegedi adatok is találhatók a 18. sz. első feléből.) 183. 1726. Kézirat. — Diószegi István dr. kézirata : «Succincta morbos curandi methodus» stb. (v. ö. W. I. 32. és MOE I. 35.). Évek előtt megkértem Liszt Nándor dr. barátomat, hogy nézze meg és ismertesse ezt a debreceni reform, kollégiumban őrzött kéziratot. Azt felelte, hogy «a kézirat egy bőrbe kötött, körülbelül 10 cm vastag remek könyv, pompás apró írással. Innen-onnan összeszedett szorgalmas kompilációnak látszik, de így is érdemes volna vele foglalkozni. Engem súlyos betegségem teljességgel gátol ebben». Üjabban diósadi Elekes György arról értesít, hogy a több mint 651 oldalas könyv csakugyan kompilatórius munka, leggyakrabban idézve Galenust, Celsust,~ Paracelsust, Helmontot, Willisiust, Sylviust. Számos fejezetre osztva tárgyalja az egyes betegségeket és pedig az első könyvben («De morbis universalibus») a következőket : De cachexia, De scorbuto, De atrophia, De phthisi, De corpulentia, De ictero, De hydrope, De anasarca, De variolis, De morbillis, De scabie, De peste, De tumoribus, De rheumetismo. A második könyvben («De morbis particularibus») a következőket : De morbis capitis, De contusione, De vulneribus capitis, De fractura cranii, De symptomatibus cerebri, De angustia meatuum cerebri, De commotione cerebri, De cephalalgia, De hydrocephalo, De agrypnia De somnolentia, De comate, végül a szédülést, a lelki betegségeket, a szem- és fülbajokat tárgyalja. A harmadik könyv («De morbis medii ventris») tartalma : De angina, De asthmate, De peripneumonia, De empyemate, De haemoptysi, De hydrope thoracis, De tussi, De phthisi, De cordis palpitatione, De svncope, De pleuritide, De tabe dorsali. A negyedik könyv («De morbis infimi ventris») tartalma : De cardialgia, De appetitus laesione, De bulimia, De pica,
