Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 33 vizsgálót : Kollár Vincét és Mann Józsefet, a bécsi múzeum tisztjeit, akik a légy életmódját gondosan megfigyelték s kimutatták, miszerint ennek fejlődése a vizekhez van kötve, éppen ezért korlátozása lehetetlen». Herman Ottónak nem volt tudomása Linzbauernek már nyolc évvel előbb megjelent (fentebb idézett) közleményéről, mert ha lett volna/akkor cikkének egyik-másik állítását módosította és azt is kiemelte volna, hogy Kollár és Mann kutatásaiban igen fontos része volt egy magyar orvosnak : dr. Heuffélnék is. Erről a dologról következőket olvashatjuk Linzbauer értekezésében : «Midőn a nevezett tudós (Kollár) engem azon felhívással tüntetett ki, hogy néki feladatának megfejtésére némi irányadó pontokat nyújtsak tájékozásul : nem valék képes jobb tanácsot adni, minthogy Kraszna megye akkori főorvosát, boldogult Heuffel János orvostudort vegye társul vizsgálódásainál, minthogy ő egész Magyarhonban azon egyedüli természetbúvár, aki éppen e rovarokat tévé tanulmányozása főtárgyává. Figyelmeztetém nevezett igazgató urat (Kollárt), Ausztria legünnepeltebb entomologját, hogy dr. Heuffel e tárgy- báni kutatásait a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Évkönyveiben tudományos értekezésben közölte. Ezen mű a bécsi cs. kir. udvari könyvtárban fel is kerestetett, de magyar nyelvezete miatt az igazgató úr által nem vala használható. Én ajánlkozóm az értekezésnek leggyorsabb hű lefordítására, s a német fordítás által az igazgató úrnak így már érthető mű . . . kutatásaiban előtanulmányul s tájékozásul szolgált.1 Az adott tanács el lön fogadva s dr. Heuffel az egész kutatási utazásban részt vett s e társas búvárkodások eredménye az volt, hogy ez állatocskáknak fészkei helységekhez közel lassan folydogáló csermelyek és patakokban vágynak. E legyek álcái és bábjai u. i. a patakok kiálló kövein, a bennök növő vízi növényeken, füveken, kákán, beleesett ágacskák levelein találtatnak, melyekre t. i. előbb a tojások lerakattak. Kihúzatván e tárgyak annak idején a vízből, a rajtok tapadó álcák és bábok szárítás által elvesznek, mivel további fejlődésük csupán csak a vízben lehetséges. Kollár úr véleménye szerint nem lehetetlen ez ártalmas állatocskákat még fejlődési állapotukban nagyobb mennyiségben kiirtani, ha a tojás lerakása idejében (április végétől május végéig) zsúp- vagy lombos gally-nyalábok téteknek a vízbe és néhány hét múlva kiszedetvén s megszáríttatván elégettetnek. A tojások ily mesterséges felfogása mellett a legtermészetesebb kiirtási módok egyike is lehetséges : számos réce tenyésztése, minthogy ezen madarak az álcák és bábok, mint nagyon kedves eledelük után vadásznak . . . Mindenesetre nagyon kívánatos a határos országok (Szerbia és Kis-Oláhország) kormányait hasonló kiirtási mód követésére felszólítani, mert egyébként az onnan jövő rajok minden részünkről tett intézkedést meghiúsítanak s nekünk közvetve tartós károkat okoznak». 76. 1709. Alkoholizmus. — Cserei Mihály hosszú leírása az erdélyi urak ivószenvedélyéről, számos példa (Rákóczi György, Barcsai Ákos, Báthory Gábor) stb.) említésével. (T. T. 1906., 535 s köv.) 77. 1709. Prostitúció. — Komárom városának statútuma ez év június 5-ikéről : «Jóllehet ugyan az tekintetes nemes három status ennek előtte is tett olyan végezést és rendelést, hogy valamely akármelyik statuson lévő emberhez, akármely idegen és kíföldi ember szálland bé, az olyatén gazda tartozzék . . . szállóját . . . béjelenteni : mindazonáltal sokan találtatnak . . . kikhez gyakorta kíföldi emberek, sőt kuruczok felekezeti és más tisztátalan kurva személyek járnak és szállanak be, sőt hetek és holnapszámokra tartják s nékiek szállást adnak. Arra nézve, accedálván ezen dologhoz mostani (labanc) commendáns urunk őnagysága parancsolja is, újonnan elvégződött, hogy akármely gazdánál az három statusbeliek közül idegen, kíföldi és biratlan ember lakik mostanság avagyis valamely gonosz tolvaj és tisztátalan személy, nemkülömben valamely kurucznak felesége, tartozik mától fogva három nap alatt, kiki maga kompetens bírójának bejelenteni igazán ; egyébaránt valaki igazán az megírt idő alatt bejelenteni elmulatja : vagy száz pálcával fog megcsapattatni vagy 12 forintokkal2 megbüntetik» stb. (Corp. Statut. V. [2.] 382.) 1 Fekete Lajos: «A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid története» (Debrecen, 1874, 72. 1.) c. munkájában említi, hogy Heuffel értekezése a Term. tud. Társ. Évkönyveinek 1851. évi (2-ik) kötetében, a 44—59. lapon van közölve. Fekete L. munkájában szintén találhatók történelmi adatok a kolumbácsi légyre vonatkozólag, de csak a 19. századból. 2 Ha t. i. nemes ember. Magyary-Kossa : Magyar orvosi emlékek. IV. 3
