Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 21 Mindazonáltal a császár, Carolus Sextus, elégnek tartá, hogy szám- kivettetnék ; de minthogy ő Angliába tanult vala és Presbyter Ecclesiae Anglicae nevet is nyert vala, az akkori prussiai királyné, mint (az) angliai király attyafia, őtet Francofurtumi Professorrá téteté, ő is feleségét és gyermekeit maga után viteté ; a magyar deákokat szalonnás soos káposztával, tokai borral is jól tartja vala, s majd csak azok is frequentálják vala eféle haszonért, mert egyébaránt a tanítása sikeretlen s kelletlen vala. — Ennek fia Gyöngyösi Pali vala. Ez ritka elméjű s nagy memoriájú ember vala és Leidában nevezetesen az arábiai nyelvben annyira mene, hogy örömestebb hallgatják vala őtet abban a nyelvben a deákok, mint magát Schultens Albertet, a nagy arabs professort ; sőt maga is ő az incipiens deákjait Gyöngyösi Palihoz küldi vala tanulni. — Esett az is, hogy Palinak erkölcstelensége miatt ki kellett Leidából menni caniculán ; de mikor szeptemberre élj önének anglusok s más nemzetek és nem találák Gyöngyösit, fenyegetőzni kezdőnek, hogy odahagyják az akadémiát, ha Pali nem revocáltatik, s ismét revocáltaték. — A nyelvek tanulása után adá elméjét a medicinára és csakhamar a Hippocrates Aphorismussát úgy kezdé magyarázni, mintegy tréfából, hogy omlott a medicinae studiosus reája. Hogy pedig a medicinát fundamentumosan tudná, az anatomikusokat is frequentálja vala ; sőt nagy híre volt, hogy holmi koldust becsalt a szállására ; de nem látták, hogy a szegény ember onnan kijött volna, azért nagy volt a gyanú, hogy ő azon tanulta az anatómiát titkon. A már bizonyos, hogy gyermek-halottat ásott volt ki a szegény Császár Péterrel együtt, és akkor (ez) úgy meg is iszonyodott, hogy lej öve ugyan Erdélyben és piski udvari pappá leve, de elhalaványodék és idő előtt elfogya. Pali pedig a medicinába úgy meghíresedék, hogy végre Muszkaországban lön hivatala s ott hala meg. — Lejdában magát nem egyszer vette ki a venereából s franciából,1 mint igen fajtalan életű ifiú. Végé-hossza nincsen eféle cselekedeteinek.» Ha nem is hihetünk el mindent, amit ebben a Pataki-féle adatban olvasunk, mégis nagyjában egyezik avval, amit Gyöngyösi Jánosnak, a leoninus- faragó tordai prédikátornak a naplójában olvasunk s amelyért Révész Imre professzornak tartozom köszönettel. Ez a napló 1767-ből való s már azértis hitelt érdemlő, mert a család egyik akkortájt élő tagja írta ; Gy. János ugyanis idősbb Gy. Pál fivérének, Istvánnak, volt az unokája. A naplónak idevágó része következőleg hangzik : «Azt tudom az atyám írásából, mellyel excerpált ... (hiány !) Gyöngyössi Páltól, hogy az eleink tsehek voltak, még . . . nagy família ex occasione persecutionis Bohemicae jöttek Magyarországra. Ferdinandus III- ustól nemes armalist nyertek, mellynek originálisa néhai Gyöngyössi Pál [idősb] uram maradékinál elveszett, a párját pedig az apámnak kívánságára említett Gyöngyössi Pál uram Krasznára leküldötte volt, megvan nálam, most is tartom . . . Ennek a Gyöngyössi Pál uramnak volt két fia. Egy katonáskodott sok hellyeken s megholt. A más ama híres Pál, kinek hírével et de virtutibus et de vitiis summis teli van Hollandia, Petropolisba (Muszkaországba) vitetvén szép hivatalra, úgy hallom, most (1767?) megholt, [itt három szó ki van törölve]. Elég az, hogy neki sints maradéka, nem is lészen». Űgylátszik, hogy a mi Gyöngyössi Pálunk (átvitt értelemben) nagy feminista lehetett, ha unokaöccse még 1767-ben is úgy ír róla, ahogy ír. Valószínű, hogy a kitörölt három szó sem valami dicső megjegyzést tartalmazott róla. Sűrűn forgolódhatott a hollandus, s méginkább a muszka fehércselédek körül ; már pedig : cherchez la femme — elég veszedelmes jelszó ; hátha még a delektáló varietással is kapcsolatos ! Gyöngyössinek oroszországi tartózkodásáról, sajnos nagyon keveset tudunk. A nyomtatásban megjelent orosz források nagyrészét átnéztem, de jóformán eredmény nélkül. II. Katalin cárnő emlékirataiban («Mémoires de l’Impératrice Catherine II» ; Herzen németül is kiadta 1859-ben) és Bilbasoff munkáiban1 2 1 Vagyis a syphilisből. (V. ö. M. Orv. Emlékek II. 294.) 2 Bilbasoff: Geschichte Katharina II. (1893); Katharina II. (2 kötet) és Istorija Jekateriny vtoroi, I., II., XII. A cárnőnek sok levele is fennmaradt, de ezek különböző orosz folyóiratokban jelentek meg, melyek nem estek kezemügyébe.
