Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
22 Magyar orvostörténeti adattár nem találtam semmi reá vonatkozót. Végül is jónak láttam H. Zeiss professorhoz, a berlini egyetem közegészségtan-tanárához fordulni, ki jól ismeri az orosz viszonyok múltját s ki lekötelező szívességgel bocsátott rendelkezésemre nehány adatot. Első sorban Tschistovitsch orosz nyelvű munkájára («Az első orvosi iskolák Oroszországban», 1883) hívta fel figyelmemet, melyben az áll, hogy «Paulus Guyongyossi a Petteny» nevű holland orvost Kau-Boerhaave («a süket» melléknévvel) hívta meg Oroszországba Leydenből. A Gyöngyösire vonatkozó kutatásban zavart okoz, hogy a külföldiek összetévesztik őt egy Guyon nevű oroszországi német orvossal. Ez az összetévesztés különösen szembe- ötlik Richter munkájában1. Ennek III. kötetében a 447—479. lapon bizonyos Johann Guyon-ról van szó s egyik jegyzetében azt mondja, hogy : «Aus dem von Heinzeimann nachgelassenen Manuscripte im (russischen) Reichsarchive . . . erhellt, dass schon 1756 ein gewisser Doctor Gion Giosse beim Admiralitaetshos- pitale in Petersburg angestellt var. Wahrscheinlich ist dieses das naemliche Individuum» [t. i. a német Guyon], Nyilvánvaló, hogy a német orvost összetéveszti Gyöngyössivel, kinek nevét Gion Óiosse-ra torzítja. Az is bizonyítja ezt, hogy Tschistovitsch a halálozás évéül 1763-at mond, ami Guyonra illik, nem pedig Gyöngyösire, ki Weszprémi szerint még 1769-ben is élt. Ugyancsak Weszprémi említi, hogy Gyöngyösit Erzsébet cárnő archiaterje, Boerhaave hívta meg Leydenből Oroszországba, hol először a tengerész-kórházban (Admiralitätshospital, nosocomium maritimum, 1756) volt alkalmazva, később pedig a tengerész- kadétok akadémiáján tanárkodott. Az itt említett Boerhaave-t ne tévesszük össze a «nagy» Boerhaaveval. Az ő igazi neve Kaau—Boerhaave. Ezen a néven főleg kettő szerepelt az oroszoknál, nevezetesen Hermann, ki Hágában született, hol atyja, Kaau Jakab, orvos volt, anyja pedig a leydeni Boerhaave Margit, nővére a nagy Boerhaavenak, kinek nem voltak gyermekei, ezértis nővére fiát, Kaau Hermannt, tette örökösévé és a Boerhaave-nevet is reáruházta. így lett ő is és Ábrahám nevű öccse is Kaau-Boerhaave. Ez az Ábrahám 1746-ban került Oroszországba, hol eleinte bonctant és élettant tanított s egyszersmind tagja lett a császári tudományos akadémiának. Orvosi oklevelét a leydeni egyetemen nyerte s kétségkívül itt ösmerkezett meg Gyöngyösivel, kit azután ő hívott meg a pétervári admiralitás kórházába, melynek egyideig ő maga is orvosa volt. Erzsébet cárnő 1762 január havában fejezte be feslettséggel és egyéb rosszakkal terhelt életét. Richter az ő fentebb említett munkájában (418—420) részletesebben szól a cárnő betegségéről és haláláról s megemlíti, hogy utolsó betegségében. Mounsey, Schilling és Kruse nevű orvosai voltak ágya mellett, míg Gyöngyösit egyáltalán nem említi ; bizonyos tehát, hogy Gy. nem tartozott az uralkodó közvetlen környezetéhez. Erzsébet utóda Oroszország trónusán II. Katalin volt, ki 1766-ban udvari orvosává nevezte ki Gyöngyösit s ez sokak irigységét (multorum simultates) fölkeltette, ahogy Weszprémi mondja. Ugya- annyira, hogy szerencsétlen hazánkfia valósággal «megúnta az életét», s oly mélységes «melancholiába» esett, hogy súlyos elmebajának, 1769-ben már világos percei sem voltak. Halálát valószínűleg nem «mások irigysége» okozta, hanem a syphilis depressiós alakja, mely üldöztetési téveszmékkel, gyanakodással, melan- choliás hangulattal, taedium vitae-vel s a többi jellemző tünettel volt kapcsolatos. Nagy tehetségei szebb sorsot tarthattak volna fenn számára ! Gyöngyösinek két arcképét ismerem ; (mindakettő megvan magyar orvostörténeti képgyűjteményemben). Az egyik igen ritka és szép, nagy, krétarajzhoz hasonló, mezzotinto modorban készült rézmetszet 1744-ből. Művésze Páldi István, erdélyi származású mester, ki akkor Leydenben tartózkodott. E képnek kicsinyített mását más helyen (Magyar Orv. Emlékek, I. 14.) már közzétettem, a metszet alá írt latin és holland nyelvű magasztaló versezet nélkül, (ez Weszpréminél megtalálható). Gyöngyösinek mosolygós, 'S oltaire-re emlékeztető arca itt különösen szépen van kidolgozva és megvilágítva. A másik portrait C. F. Fritschiustól származik (Amsterdam, 1753) ; aláírása «Paulus 1 Richter: Geschichte der Medizin in Rußland. (3 kötet; Moszkva, 1812 1819.)
