Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
20 Magyar orvostörténeti adattár a kassai református papnak igen sok baja, összetűzése volt az ottani jezsuitákkal. Nem akarok kiterjeszkedni ezekre, melyek különben is megtalálhatók Révész Kálmán dolgozatában. Csupán azt kell itt röviden elmondanom, hogy mi volt tulajdonképen az a fatorum iniquitas, melyet Weszprémi említ könyvében? Egy alkalommal a végsőkig felingerelt Gyöngyösit egy Túrkevi nevű peregrinus tanító látogatta meg és Gy. elkeseredett kedélyállapotában, szatirikus hangú (de nem tőle származó) versezetet mutatott ennek. Az exaltált Túrkevi, kit egyik adat holdkórosnak, a másik nyavalyatörősnek, sőt kelekótya eszelősnek mond, lemásolta a verset és azt a meggondolatlan merényletet követte el, hogy éjszaka a kassai Mária-szoborhoz lopózva, a gúnyverset a szobor talapzatára ragasztotta. Hiába erősítgette, eskü alatt, Gyöngyösi, hogy a verset nem ő írta s nem ő helyezte oda : 1724-ben elfogták, pörbe idézték, a város ügyésze szentségtöréssel vádolta és azt indítványozta, hogy vegyék tortúra alá, azután pedig «jobb keze levágattassék, feje vétessék, szentségtörő teste pedig megégettessék». A kassai tanács vérítélete azonban mégsem ment teljesedésbe, mert a felség «kegyelmesen úgy határozott, hogy Gyöngyösi Pál, a szóban forgó vétség (delictum) miatt, példaadásul másoknak is, az eddig elszenvedett börtönbüntetésen kívül, Magyarországból, a hozzákapcsolt részekből s az összes örökös tartományokból is, mindörökre száműzessék». A tizenegy hónapig tartó börtön annyira megviselte Gyöngyösit, hogy csak tizenhét nap múlva (1725. jan. 6.) lehetett rajta végrehajtani az ítéletet. Ekkor I. Frigyes Vilmos porosz király oltalma alatt talált menedéket s az ő pártfogásával 1727 január 22-én az odera-frankfurti egyetemen a theologia tanári szpkét nyerte el. Pál fia ugyanezen évben már az egyetem hallgatója s Gyöngyösi.Pál néven (előnév nélkül) van beírva az egyetem anyakönyvébe1 és pedig mint Casso- viensis.1 2 Minthogy ennek a Gyöngyösi-családnak erdélyi kapcsolatai is voltak,3 ennélfogva Pataki Jenőhöz, a régi erdélyi magyar orvosok elsőrangú ismerőjéhez és kutatójához fordultam további adatokért. Sikerült is neki a kolozsvári EME kézirattárában rábukkanni egy érdekes följegyzésre, mely Hermányi Dienes, nagyenyedi református pap következő című kéziratának 1845. évi másolatában (a 704. lapon) olvasható : «Nagyenyedi síró Heraklitus s hol mosolygó, hol kaczagó Demokritus». A minket érdeklő följegyzés következőleg hangzik : «Gyöngyösi Pál kassai ref. pap vala és itt a Mária képére holmi verseket ragaszta, mely dolog kitudatván, esztendeig szoros fogságba tartaték, a hol a Magyar Biblia lévén vélle s egyéb dolgot nem tehetvén, azt igen jól megtanulta ugyan, de halálra ítélteték az nehánysovány versek miatt, melyeket láttam, de nem jutnak eszembe, mert régicske a dolog. De ez ott vala : Minap egy kő valék, Hála légyen Tamásnak. Már most Istenné változék, Sokan is imádnak.4 1 V. ö. Publicationen aus den königl. Preussischen Staatsarchiven c. kiadvány 32., 36. és 49. köt. (Friedländer, Liebe és Theuner: Aeltere Universitaets-Matrikeln. Universitaet Frankfurt a. O., három kötet. Lipcse, 1887—1891.) Nagy gonddal készült munka, melyben a frankfurti egyetemen (a 16—18. században) tanuló magyar medikusok teljes névsora megtalálható. .................................. 2 Weszprémi és az összes többi források is ifjabb Gyöngyösi Pál születeshelyenek Kassát mondják, holott Révész Kálmán (u. o. 86.) szerint kétségtelen, hogy Derecskén (1707. április 26-án) született, hol apja ekkor pap volt. Gy. P. maga is rendszerint Cassoviensis- nek írta magát a külföldön, annál is inkább, mert már négyéves korában apjával együtt Kassára került s Kassa nevét a külföld is ismerte, ellenben Derecskét nem. 3 Többek közt az a pettyéni Gyöngyösi Márton sebész, (szül. 1656), kiről Magyar Orvosi Emlékek c. munkám III. köt. 422. lapján bővebben is megemlékeztem. 4 A gúnvvers, mely egészen máskép hangzott és hosszabb volt, megtalálható Révés. Kálmánnál (91. lap). Horatius egyik szatírája (liber I., sat. VIII.) nyomán készült : «Olim truncus eram ficulnus, inutile lignum, Cum faber . . . maluit esse Deum».
