Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 213 Sámuel debreceni gyógyszerész laboratóriumában (kiről 1. Weszprémi Succinctá- jában, IV. 519). A fentebb említett Liebetraut külföldön végezte tanulmányait, s mikor meggyőződött, hogy a palicsi (vagy palityi) tó vize nagymennyiségű szódát (melyet ő sál alcali minerale-nak nevezett) tartalmaz : módszert dolgozott ki annak kitermelésére. A királyi privilégium megszerzése nem ment símán, mert Báthy János, Bihar megye orvosa kifogást emelt ellene, azzal érvelve, hogy e sót már régóta gyártják Debrecenben. Liebetraut azonban nemcsak sziksót akart gyártani, hanem Seignette-sót, sál mineralis-t, Glaubersót és terra foliata sicca-t is : ennélfogva gyára valóságos vegyi gyár lett volna, melynek finanszírozásához néhány bácsmegyei nagybirtokos (gr. Keglevich Gábor, b. Splényi József, b. Orczy József, Rudics Mátyás) pénzügyi támogatását is megnyerte. A gyár munkája megindult, de az ígért mennyiségű (2000 mázsa) sziksót mégsem tudta kitermelni, mert Liebetraut 1789 március havában váratlanul meghalt. Űgylátszik, hogy a gyár ezután b. Orczy tulajdonába ment át s még egy darabig működött, de aztán megszüntette üzemét, mert nem tudott versenyezni a mesterséges (Leblanc-féle) szódával. Természetes szódát még máshol is termeltek hazánkban. így gyárat alapított magyar urakkal Rückert György Keresztély udvari gyógyszerész (1793) is, ki a németországi Ingelfingenből került hozzánk. Az ő gyárai egy darabig szépen működtek, de azután részint a külföldi erős verseny, részint a tüzelőanyag beszerzésének nehézségei és drágasága miatt lassankint visszafejlődtek. (V. ö. Szathmáry László : A sziksófőzés története hazánkban. Természettudományi Közlöny, 1933. 553.) 656. 1788. A halottkémlés országos elrendelése. Veza Gábor (regni proto- medicus) javaslatával s a halottkémléssel megbízott sebészeknek szóló instrukcióval. (Linzb. III. 443—459.) Történelmi szempontból különösen érdekesek a javaslatra nézve megkérdezett főispánok relációi (a 449. s köv. lapokon), melyek jó betekintést adnak arról is, hogy az ország egyes kerületeiben s városaiban hány hivatalos és nemhivatalos orvos és sebész működött, mi volt a fizetésük vagy ellátásuk, mi legyen a halottkémlés taksája stb. Idevágnak még: a) II. Lipót I. decretumából (1791) a 3. fejezet (De cura circa mortuos adhibenda (u. o. 627) ; b) a zsidók hulláinak halottkémlésére vonatkozó kir. rendelet fu. o. 513.), tekintettel arra, hogy a zsidók vallási törvényei tiltják a szombaton és egyéb ünnepeiken való temetést, ami bizonyos esetekben (járványok stb.) fertőzési veszedelemmel járhat; c) Esztergom megye javaslata a halottkémlés és a temetés időpontja dolgában (1796-ból, u. o. 780); d) a pesti egyetem-orvoskarának véleménye erről a javaslatról és a tetszhalál megállapításáról. (1797-ből ; u. o. 796). 657. 1788. Népies gyógyszerek Erdélyben. — Lange Márton: «Recensio remediorum praecipuorum Transylvanicis domesticorum». (Offenbach, 1788.) A háromszékmegyei fizikusnak orvosnéprajzi szempontból is érdekes kis munkája, melynek csak egyes szembeötlőbb adatait említhetem itten. A bevezetésben felsorolja a Brassóban és környékén leggyakrabban előforduló betegségeket, többek közt a süketséget, mely a hegyi levegő változékonyságából magyarázható és a vakságot, mely különösen a vasalókovácsmesterséget folytató cigányok közt fordul elő. A köznép hashajtóul rendszerint az ibolya virágját és leveleit használja, ecettel és szalonnával saláta módjára elkészítve ; este elfogyasztják s másnapra megindul a székelés. Ugyanerre a célra a bodzafa fiatal hajtásait is sikerrel adják (ecettel és táblaolajjal keverve), bár ez néha hányást is okoz. Szomjúság ellen, nyári melegben nagyon ajánlja az oláhok brage nevű, kölesből készített italát, melynek részletező recipéjét is adja. (14—15. lap. A Tájszótár I. 184. szerint a brage, illetőleg brága, bráha, braha szó ma is járatos Brassó környékén és egyebütt, következő jelentéssel : 1. sörfőzés után maradt moslék, mellyel a marhákat hizlalják ; 2. pálinka-seprő ; 3. zsidó-pálinka, a legsilányabb pálinka.) Nagyon erőteljes izzasztó eljárása a paraszti népnek az, hogy a hüléses stb. beteg egész testét meleg konyhasós vízbe mártott ruhákkal csavarják körül (16. 1.). Az oláhok az 1756. évi pestis alkalmával meleg vízzel maceráit káposztaleveleket, vajat, lenolajat, mézet helyeztek a búbokra, sőt a törökök friss tehénganéjt, foghagymát, fügetörmeléket (17. 1.). Ugyanitt hosszasabban foglalkozik a csömör (latiné: nausea)
