Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
200 Magyar orvostörténeti adattár módjairól (német- és magyarnyelvű utasítás : u. o. 98. és 193). Ilyen nedves lakásokba nem szabad a katonaságot bekvártélyozni (u. o. 369). 581. 1784. Szülészet. — Ebben az évben jelent meg Pesten Mocsi Károly munkája : «A bábamesterségnek eleji» ; (címlapjának hasonmását lásd Kor- buly, 209). Oly nagy sikere volt, hogy már egy év múlva második kiadást kellett rendezni belőle. Németből fordított munka, a bábanövendékek számára ; bővebb ismertetését lásd Temesváry Rezső értekezésében : «A bábamesterség Magyarországon 100 év előtt» (1898). I. Ferenc 1802-ben magyar nemességet adományozott Mocsinak, címerében Asklepios-szal. 582. 1784. Orvosok, gyógyszerészek és bábák összeírása, megyék szerint (450 szóim). Régi diplomák is! Orsz. Levéltár: Regesta departam. sanitatis anni 1784, jelz. 108, 22. 583. 1785. a) Kézi gyógyszertárak használatának tilalmáról (Linzb. III. 150.) és a hadseregnél használatos kézi gyógyszertárakra vonatkozó királyi rendelet (1794-ből) : Linzb. III. 706. -— b) Gyöngyösön megszüntetik a ferenc- rendiek patikáját s ehelyett Venczel Mihály nyit ottan új gyógyszertárt. (Sebők, 235, 248.) — c) Gyógyszerkönyv. Huszty Zakariás Teofil munkája: Kritischer Kommentar üb. d. österr. Provincial Pharmakopoee, mit e. Entwürfe zu einem gemeianützigen verbesserten Dispensatorium. (Pozsony, 1785.) 584. 1785. A Szent Erzsébet-szerzet budai női kórháza. — II. József a Szent Erzsébet-szerzetnek ajándékozza, kórházi célokra, a ferencrendiek budai kolostorát, mely a mai Fő-utcában volt.1 A kórházban 20 ágyat állítottak; a szerzet évi 4000 írt államsegélyt is kapott az ápolási költségek megtérítésére. A kórház régi emeletes épület volt a templom déli oldalán. 180£-ban Marczi- bányi István hatalmas alapítványt tett a kórház céljaira, melybe csak nőbetegeket vettek föl. A betegeket átlag csupán hat hétig tartották bent s ha állapotuk nem javult, más kórházba tették át őket. 1828/9-ben egy nagy teremben már 45 ágy állott s ezenkívül a lábbadozók házában még 30 ágy. A kórház 18. és 19. századi életéről, orvosairól stb. legkimerítőbben értekezik Pokorny Emánuel szép munkája. Puchói Marcibányi Istvánról (szül. Makón, 1752.) megjegyezhetem, hogy egyike volt a legjótékonyabb lelkű magyaroknak. A Ludovika Akadémiának 50.000 irtot, a M. Tudományos Akadémiának ugyanennyit adott, Léván gimnáziumot alapított, az irgalmasok budai kórháza és kolostora számára megszerezte a budai Császárfürdőt a környező épületekkel együtt stb. 1806 ápr. 22-én kelt alapítólevelében a Szt. Erzsébet-nővérek számára tett 66.333 frtos alapítványából 18 ágyhely jutott nemes családból származó koros, beteg nőknek, megyei hivatalnokok özvegyeinek, úgyhogy egy beteg ellátására évi 100 írt jusson, továbbá 12 szegény évi ellátására 10.000 írt. 585. 1785. Fogorvosok. — David nevű munkácsi fogorvosról : Orsz. Levéltár (Regesta Sanit. 1785., jelz. 124). Majer nevű fogászról (u. o. Reg. Depart. Sanit. 1787, jelzet : A. 1581). Egy szentgyörgyi zsidó fogorvos ügye, (u. o. Reg. Depart. Sanit. 1785/6 jelzet : A. 1580, 89). Jankovich Antal dr., József nádor udvari orvosa írja 1838-ban : «Nagyszámú fogorvosaink legnagyobb része a bécsi főiskoláról kerül ki. Ott a sebészeti kurzust kell elvégezniük és megfelelő vizsgát kell tenniök. Csodálatos, hogy a gyógyászatnak erre az ágára csaknem kizárólag zsidók mennek». 586. 1785. Sebészek kötelesek a szülészetből vizsgát tenni az egyetemen, s csak az itt nyert bizonyítvány alapján juthatnak hivatalos állásba és végezhetnek sebészi gyakorlatot. (Kir. rendelet. Linzb. III. 137, 369.) 587. 1785. Pesti egyetem. — II. József rendelete arról, hogy milyen formák (és formulák) szerint történjék a doktorrá avatás a pesti egyetemen. Lásd : Linzb. III. 558. (V. ö. Győry: OKT, 818 ; [«doktori avatás» címszó.]) 1 Ez a szerzet csak 1788-ban került (Németországból) hazánkba, bár a betegápoló margitszigeti szesztrákról vagy beginákról már a 15. században szó van emlékeinkben. (V. ö. MOE III. 121.)