Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 201 588. 1785. A közegészségügy állapota Csongrádmegyében. — II. József korában ennek a megyének csak egy orvosa és két sebésze volt ; csak 1796-ban szerveztek egy harmadik sebészi állást. Azonkívül a nagyobb községek is tartottak sebészeket : Hódmezővásárhely és Szentes kettőt (és egy borbélyt), Csongrád és Mindszent egy-egv sebészt ; a többi községekben sem sebész, sem borbély nem volt. A bábák két osztályba soroztattak : az elsőbe tartoztak azok, kik egyetemi tanárok előtt vizsgáztak, a másodikba pedig kik csupán a megyei orvos ajánlatára kaptak engedélyt a szülésznői gyakorlatra. A nép szaporodásának előmozdítására a kormány 1785-ben meghagyta az orvosoknak, hogy a betegekre kellő gondot fordítsanak ; azokat pedig, akik ételben és italban mértéket nem tartanak, jelentsék fel a hatóságnak büntetés céljából. A képesítési vizsgát minden orvostól, sebésztől és borbélytól megkövetelték, azon kijelentéssel, hogy akik ezt nem tennék, azok a gyakorlattól eltiltandók. Csongrádban azonban a sebészek vonakodtak a vizsga letevésétől, s így egynéhányat el is kellett tiltani a gyógyítástól. így például 1790-ben a főispán a Hódmezővásárhelyen elhalt Grüneisen Jeremiás sebész helyét Nesztner Fülöppel töltötte be ; de mivel ez a képesítő vizsgát nem tette le, helyébe Wurm Ferenc sebészt nevezte ki, kötelességévé tétetvén, hogy a belgyógyászatból és a szülészetből vizsgát tegyen az egyetemen. Hogy milyen nehéz volt jóravaló orvost kapni, bizonyítja az is, hogy 1792-ben Csongrád és Csanád vármegyék együttesen egy közös főorvost kaptak. Szekér Károly János személyében, ki hosszas tárgyalás után végre Hódmezővásárhelyen kapott állandó lakást. A nép leginkább kuruzslókhoz fordult, ha betegségbe esett. Ennek megakadályozása céljából a kormány 1793-ban erélyesen lépett fel a kuruzslók- kal szemben ; mihez képest a vármegye elrendelte, hogy az ilyenek elfogassanak és megbüntettessenek. A nem nemessel könnyen elbántak ; de a vármegye erélye azonnal megszűnt, ha a kuruzsló nemes ember volt. Ilyen eset fordult elő 1795-ben. Ugyanis Szekér vármegyei főorvos jelentette, hogy bizonyos Pernicz nevű nemes ember1 állítólag olyan orvosságot ismer, mellyel a veszettség biztosan gyógyítható ; de az illető az orvosság alkatrészeit csak 12 aranyért volt hajlandó felfedezni. A vármegye azonnal jelentést tett a helytartótanácshoz, ez bővebb felvilágosítást kér, majd feltételesen megígéri a 12 aranyat, ha t. i. a felfedezendő titokról az egyetemi tanárok kedvezőleg fognak nyilatkozni. Végre is kisült, hogy Pernicz közönséges kuruzsló, ki a nemesi cím védelme alatt szabadon gyakorolta jövedelmező mesterségét. Megjegyzendő, hogy az állategészségügy még gyengébb lábon állott, és mivel állatorvosok még ekkor nem voltak, a kormány utasította Csongrád vármegyét (1792), hogy a sebészek — ha a baromorvosláshoz is értenek, e mesterségre a gazdaembereket is oktassák. Későbben 1799-ben és 1802-ben a kovácsmestereket akarta az állatgyógyászatra taníttatni külön vármegyei költségen ; de nem akadt vállalkozó. — Ekkor karolták fel Csongrádban a himlőoltást is ; különösen 1806-ban, mikor Hódmezővásárhelyen sok gyermek pusztult el himlőben. A vármegye az orvos jelentése alapján elrendelte, hogy a lelkészek a szószékről figyelmeztessék a szülőket a himlőoltás hasznos voltára.1 2 A következő években már rendes jelentések mentek fel a kormányhoz a beoltott gyermekek számáról és a buzgóbb orvosok jutalmazásáról. — Sok bajt okozott a kórházak és a gyógyszertárak hiánya. A vármegye még 1792-ben is azt jelenti, hogy területén sem kórház, sem menedékház nincs, s hogy ezért a szegény betegek csak rokonaik és barátaik által ápoltatnak. Ragályos betegség esetén egész családok pusztulnak el védtelenül és tanácstalanul. Csak 1809-ben fordult a hatóság figyelme a Kistelken pusztító ragályos betegség felé, melyről a vármegyei főorvos azt jelentette, hogy a lakosokkal egy szobában lakó katonáktól származott. Hiába írt fel a hatóság, hogy a nyomorult község kiméltessék meg 1 Nem Pernicz, hanem Pernyész. (V. ö. MOE II. 207.) MKGy. 2 Az orvos 1811-ben jelenti, hogy a horgosi plébános megtagadta a himlőoltás ajánlását!
