Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 175 főorvost, Gilg Jánost, nevezték ki, tanárokul pedig öt tanárt, kik első dékánnak magok közül a péterváradi születésű Prandt Ádámot választották meg; ő ezt a tisztet még hat ízben viselte s kétszer az egyetem rektora is volt. Az első tanrend : minden hétköznapon (csütörtök kivételével) délelőtt 8—9-ig pathologia és praxis medica (tanár: Schoretics), 9—10-ig élettan (Prandt), 10—11-ig, bonctan (Trnka); délután 2—3-ig materia medica (Prandt), 3—4-ig sebészet (Plenk), 4—5-ig vegytan (Wintert). Hogy milyenek voltak az előadások, az előírt tankönyvek, a hallgatók száma stb., arról 1. Győry 49. és köv., továbbá MOE I. 3., 12., 16. s köv., 91. 485. 1771. Tonsoris János dr., az árvái uradalom klasszikus míveltségű orvosa. Mint neve is mutatja, régi borbély-családból emelkedett fel ; Wesz- prémi és Győry könyvészete nem ismeri, ellenben Ernyey említi (Orvosi Hetilap 71. évf., 1927, 7. szám), hogy 1771-ben Szakolcán kiadott egy Sana consilia medica c. könyv, melynek népszerű voltát bizonyítja, hogy még nemrégiben (1903.) is Turócszentmártonban újra kiadták, mint az első tótul írt orvosi könyvet. 48G. 1771. Impotenciára való vizsgálat és a házasság megszüntetése. — Báró T. G. és gróf T. A. 1768-ban vagy 1769-ben házasságra léptek, de már 1771-ben válásra került a sor, mit valószínűleg a nő indított meg férje tehetetlensége miatt. Az erdélyi püspöki konzisztórium Pataki Sámuel, Barra Ferenc orvosdoktorokat és Lebrich József sebészt szakvélemény adására kéri fel. A báró vonakodik magát tüzetes vizsgálat alá vetni s erről az orvosok két ízben jelentést tesznek a konzisztóriumnak, mire ez hivatalos átiratban kéri fel a bárót, hogy vesse alá magát az orvosi vizsgálatnak. Ez megtörténvén, az orvosok következőket írják véleményükben : 1. A herék nem valami nagyok, a herezacskó lecsüngő, az ondózsinor vékony edényekből összeszőtt, a hímvessző mintegy összehuzódott és dörzsölésre, szorongatásra sem mutatja a merevedés semmi jelét sem. Ezek ugyan nem bizonyítják a teljes impotentiát, de nem is hirdetik erős katonának Venus táborában. Potens férfinél a herének nagyobbaknak, az ondózsinornak duzzadtabbnak, a herezacskónak ráncosnak, a hímvesszőnek nagyobbnak kell lennie. 2. De a különböző kérdéseinkre adott feleletek közelebb vezetnek minket a dolog valóságához és teszik nyilvánvalóvá az impotentia okát, t. i. a mag hiányát; mert jóllehet az ágy melege következtében beáll néha a hímvessző merevedése, mely a heréitek előtt sem ismeretlen, hogy azonban magot választott volna ki álmában, vagy ahogy mondani szokták pollutiót szenvedett volna valamikor, arra nem emlékszik a Méltóságos Báró. Ha tehát a dolog annyira áll, hogy még ifjúságában, a szerelmi képzelődések és álmatlanság korában sem esett meg vele sohasem, ez a mag természetes hiányát bizonyítja. Legalább is a majdnem gyerekkora óta tartó betegsége teljesen elegendő oka impotenciájának. Ehhez hozzájárul még sok év óta tartó aranyere, állandó hasmenése és idült vesebaja, a családi húgykő stb., mely ifjúsága óta gyengíti szervezetét. Ennél fogva a báró nem látszik alkalmasnak a házassági kötelességek rendes teljesítésére. A püspöki konzisztórium nincs megelégedve az orvosok véleményével és határozottabb véleményt kér. Végre a házasság felbontása mégis kimondatott s az asszony nemsokára újból férjhez ment. (Pataki Jenő: «Orvosi Szemle», 1935. évf., 3. szám.) 487. 1771. Nagyszombati egyetem. — A nagyszombati egyetem statútumait, nevezetesen pedig azoknak az orvosi karra vonatkozó részét röviden ismerteti Győry: OKT, 53—55 ; (az eredeti helytartótanácsi rendeleteket in extenso 1. Linzb. II. 579, 587). — Ugyanaz év július 8-án a királyné hozzájárul ahhoz, hogy az egyetem botanikus kertjének megteremtésére vegyék meg báró Schwar- tzer esztergomi kanonoknak (egyáltalán nem arra való) elhanyagolt kertjét. Ezen botanikus kert további sorsáról, Winterl tanár érdemeiről és küzdelmeiről lásd Győry OKT, 60 és Gombocz, 226, továbbá ugyanezen szerző jeles munkájában : «A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története» (Bpest, 1914), hol a 67—69. lapon Winterl és Kitaibel sajnálatos viszonyáról is felvilágosítást nyerünk.
