Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
128 Magyar orvostörténeti adattár 1728-ban. A jezsuiták vagyonáról, így patikáik jövedelméről is fantasztikus, túlzott adatok járják (ennek bizonyítását 1. Ernyey cikkében, 210. old.). A szekularizáció idején (1773. évi november 3-án) Egerben 16 jezsuita páter, 5 jelölt és 8 laikus testvér működött, köztük Naissel Jakab 49 éves fráter, mint gyógyszerész, mellette mint sebészorvos infirmárius Kärtner Bernát. Az orvos elment a távozó páterekkel, de Jakab mesternek felsőbb rendeletre ott kellett maradnia, hogy a patika működésében zavar ne legyen. így dolgozott két évig, míg 1775 június 17-én a kincstár nyilvános árverésen 4500 forinton adta el a patikát. Az új tulajdonos : Artner Józsefet még Jakab mester vezette be birtokába. Az új tulajdonos a patika megvételére szükséges pénzt 6 %-os kamattal az egri szemináriumtól vette fel, azonban személye és működése nem volt rokonszenves. Nevezetesen neki kellett behajtania a kincstár részére a patikában talált sok régi recept árát a késedelmes uraságokon, ami érthetőleg sok kellemetlenséggel járt. Hasztalan könyörgött Artner, mentsék fel őt e kellemetlen feladattól, mert már annyira gyűlölik a városban, hogy a patikát sem tarthatja meg. A közönség — úgymond — visszasírja jezsuitáit és azt a patikát, melynek egykor jótékonyságát élvezte, míg a mostanit csak végrehajtóul látja, átkozza a perlekedését, mert nem hiszi, hogy ezt a sok zaklatást a magas kincstár rendelte volna. Mindezért csak az új, világi patikát okolja. Elkeseredésében a német feledést keresett a jó egri borban, míg elzüllött és sok adóssággal terhelten otthagyta patikáját, megszökött, de elfogták s börtönre vetették. A patika forgalma pedig annyira megcsökkent, hogy az új kezelő még a kölcsön kamatját se tudta megfizetni. A szeminárium pörölte követelését s két év múlva, újabb árverésen, birtokába vette a gyógyszer- tárat, melyet 1780-ban a ciszterciek vettek át. (OL., Acta Jesuitarum Agriensium, 1773. No. 5058. és 1776. No. 2—10.) A sok mindenféle testi baj, de különösen gyomorgörcs és (külsőleg) csúzos- köszvényes fájdalmak ellen használt egri víz ( = Spiritus aromaticus) gyártási jogáért ádáz harc folyt az egri jezsuita és irgalmas rendű gyógyszerészek közt, míg végre 1905-ben a belügyminiszter egyszersmindenkorra az irgalmasoknak ítélte oda a «gyártás» jogát. 327. 1743. Magyar gyógyszerek. — Kramer János György Henrik (Commercium Litterarium Noricum, 1743. pag. 2 ; lásd még MOE I. 361) egy addig ismeretlen és csodás temperans hatású salétromos gyógyszerről (temperans nitrosum) értekezik, melynek negyedfontjáért 100 tallért is szívesen megadna. Ezt a medicinát a Csallóközben, a Duna aranytartalmú homokjából (kivált ott, ahol a Vág beléömlik) állítják elő. A szer készítését hosszasabban leírja s Ígéri, hogy további tapasztalatairól (a gyógyszer hatásáról) később fog közlést tenni. Weszprémi (IV. 186.) szerint valószínűleg afféle reklámszer, amelyet az ő idejében német szélhámosok philosophisches goldsalz néven jó pénzért szerte árultak. További magyarországi gyógyszerekről szólnak még Kramer következő értekezései : a) Relatio de medici Eszekiensis cataplasmate ex allio et aceto parato in morbo hysterico (Commercium Litter. Nor., 1738. 161) ; b) De Cotino Theophrasti, Hurigaris szömörtzefa dicto, corticis Peruviani succedaneo (u. o. 284.) ; c) Varangyos békákból készített amulettek csodás hatása pestis ellen. Már az 1712. évi dögvész alkalmával, ezer és ezer esetben megfigyelte ezt a virtus an- tiloimicá-1 (u. o. 1735. 297.) s a harminc évvel később pusztító nagy magyar- országi járvány alkalmával is tapasztalta, hogy a varangyok porából készített cataplasmák «magnetikus úton» magukba szívják a pestis mérgét (u. o. 1740. 194.). Az amuletteket rendszerint finom gyapotszövetbe (patyolatba) zárva árulták s a nagyobbakért 1—2 forintot is megadtak, d) Egy győri orvos syphilis elleni főzete (ántimonium crudum-ot tartalmazott). «Summum arcanum» volt ! (U. o. 1741. 273.) e) A hazánkban pusztító vérhasjárványok alkalmával sokszor használta jó sikerrel a köleskásából készített főzetet (syrupus Divi Ambrosii), mint szomjúságcsillapító italt. így többek közt 1718-ban, mikor a vérhastól erősen gvötört d’Argenton grófot gyógyítgatta vele. A magyarországi tábori vérhas (dysenteria castrensis) különben sokkal veszedelmesebb, mint a németországi, mert 12—14 hétig sőt tovább is eltart. Súlyos esetekben az ipecacuanhának, mint hánytatónak, nagy adagjait is előnyösen használhatjuk ; ezzel a magyar katonák ezreit gyógyította Kramer. Az ipecacuanha azonban nem mindig kapható a gyógyszertárakban; ilyenkor előnyösen helyettesíthető az asarumgyökérrel, mint erről őmaga is meggyőződött sl futaki hadikorházban, az 1716. évi vérhas- járvány alkalmával.
