Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 129 328. 1743. Benkő Sámuel, Borsod megye jeles képzettségű főorvosának születési éve. Életrajza Szinnyeinél (I. köt.) van részletezve, itt csupán azt adom hozzá, hogy B. S., a bpesti állatorvosi főiskola irattárában található, 1811 dec. 30-án kelt okmány szerint, 600 forint jutalmat tűzött ki annak, ki a marhavész (omasis) ellen hatásos gyógyszert fedez föl. Munkái közül különösen a Topographia oppidi Miskolci historico-medicá-t és a nevezetes Ephemerides meteorologico-medicae-t (5 kötet), melyet németre is lefordítottak, többször idézi és ismerteti Szendrei: Misk. (1. a névmutatóban !). A Közhasznú Esmeretek Tára (2. kötet 193, 1831.) többek közt ezeket írja róla : «Benkő egy volt azon orvosok közül, kik nemzetünk díszei közé tartoznak, s kik mint orvosok az emberiség javára éltek. Mint tudós fáradhatatlan szorgalmú volt s literaturánk ezer akadályai közt is dolgozási által kijelelé magát. Érdemeit a külföld is esmeré, mint a hozzá intézett levelek bőven bizonyítják. Képe Bécsben Pázmán gyűjteményébe is betétetett jutalmúl. Mint több nagy elmék, ő sem volt ment a rajoskodásnak néminemű ostromaitól. Ennek következésében imád- ságos könyvet írt, bölcs Salamon válogatott mondásit adá ki s vallását megváltoztatá. Fija, Ignácz, orvos doctor s Egerben practicál». (B. S. olajfestésű arcképének, mely Höke Lajos dr. miskolci orvos birtokában volt, fényképi másolatát sikerült megszereznem s idemellékelve adom.) A Topographia annyira megnyerte a francia orvosi körök tetszését, hogy a párizsi kir. sebészi akadémia tagjai sorába választotta s 1783-ban az ezen akadémia által fölvett kérdést is sikerrel oldotta meg s ezen munkáját Pozsonyban és Kassán is megjelentette, következő címen : «Problema chirurgicum, qualisnam potest esse animi pathematum in morbo chirurgico influxus, et quae remedia sunt contra effectus, qui ex ejusmodi influxu oriri possunt?» Ugyanez évben a dijoni tudós társaság ezen pályakérdésnek : «Determiner les signes, auxquels dés le début d’une fiévre continue ou intermittente on reconnaitra, si eile sera maligne» stb. megfejtéséért az «accessit»-tel tisztelte meg őt. 1787-ben egy az államtudományokba vágó s a dánok, olaszok és angolok által már régebben fejtegetett kérdés megfejtését adta ki ezen cím alatt : «Tentamen philopatriae in monarchiis et aristocratiis promovendae philosophicum» (Vindobonae, 1787), melyért II. Józseftől jutalmat is nyert, a mantovai tudományos akadémiától pedig megdícsértetett. (Weszpr., Succincta IV. 503, hol egyéb munkái is fel vannak sorolva.) A Trnka halálával a pesti egyetemen megüresedett praxis clinica tanszékére Benkőt is jelölte 1793-ban az orvosi kar és a helytartótanács (1. Győry: OKT 174). 32!). 1743. Az érsekújvári sebészek céhlevele. (Linzb. II. 205. utal reá, a céhlevél szövegének közlése nélkül.) Benkő Sámuel, Borsod megye főorvosa^ Magyary-Kossa : Magyar orvosi emlékek. IV. 9
