Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 109 mely azután számos javaslatot tesz (minden uccából egy szekér hordja a halottakat, minden sír legalább oly mély legyen, hogy a koporsóra álló sírásó felnyitott keze ne lássék ki, célszerű volna böjtöt is tartani, betegét mindenki azonnal, «meglövöldöztetés» terhe alatt jelentse be, nem várván a tízházgazdák és sebészek vizitációját stb). A szomszédos és távolabbi községekhez kérdést intéznek a pestishalálozás mértékéről. Nagybajom bírája március 23-ikán arról értesíti őket, hogy ott a járvány kezdete óta 416 ember halt meg és hogy «borbélyt, doctort nem kívánnak». Mikor Debrecent is fenyegetni kezdi a baj, mindenfelé kérvényezik, hogy az esetleges bezároltatás alkalmával a várost ne a közvetlen közelben, hanem a határain zárassák le, nehogy úgy járjanak, mint a szerencsétlen Hajdúszoboszló ; (ezt a várost u. i. a falainál zárták le, élelmük a mezőn, maguk jószágaikkal a falakon belül, ivóvizük is a kapukon kívül van, mert a város kútjaiban ihatatlan a víz, éhínség előtt állanak.) Elrendelik, hogy a lezárt házak lakóinak földjeit, ha ismerőseik meg nem teszik, szomszédjaik kötelesek megművelni. A szegény betegek ápolására és halottaik eltemetésére uccánkint két-két embert, a családtalanok részére pedig hasonló céllal hat-hat férfit és hat-hat nőt rendelnek ki. Augusztus 6-ikán az a baj következett, hogy az egyetlen patika gyógyszerésze : Schwartzvalder Zsigmond «apothecarius civicus» meghalt ; a tanács Raymann János Ádám eperjesi híres orvoshoz fordult, ki Kraudi János György gyógyszerészt ajánlotta, s ez május 25-én már le is tette a hivatali esküt. A nagy nyomorúságban az ifjúság nevelésére is volt gondja a debrecenieknek : április 20-ikán elrendeli a tanács, hogy a hat ucca mindegyikében egy-egy elemi iskola állíttassék fel, nehogy a gyermekek tanulatlanok maradjanak, hiszen a döghalállal is a tanulatlanságot sújtja az Úristen elsősorban. Minthogy Balmazújvárosban április 7-ikén pestishaláleset történt, a város tanácsa azonnal strá- zsát állít az újvárosi határok és utak őrzésére, de egyúttal értesítik az újvárosiakat, hogy bármire lesz szükségük, Debrecen segíteni fog rajtuk, ha módjában áll. Nemsokára kérnek is szappant, borsot, a püspökladányiak sót, a szobosz- laiak szénát, sót, cserépedényt s a város — amije csak van — mindent küld. Május 16-ikán történtek Debrecenben az első gyanús halálozások s 20-ikán már bizonyossá lett a gyanú. E napon pestisorvóssá esketik fel Bentzig Mátyást és megteszik a szükséges intézkedéseket (már amennyire lehet, mert kórház nincs!) Hogy a templomokban ne legyen nagy a szorongás és evvel együtt a fertőzés veszedelme, elrendelik, hogy nehány más helyen, szabad ég alatt, Királysági Pál udvarán stb. is tartanak a papok vasárnapi ájtatoskodást. A temető emberek ellen sok a panasz, mert a koporsókkal útközben megállnak, rájuk ülnek, rajtuk dohányoznak, szitkozódnak. A tanács temetőszekerekkel igyekszik könnyíteni munkájukon, melyek elől be voltak deszkázva, felül vászonernyővel ellátva, hátul voltak csak nyitottak, itt tették fel és vették le a koporsót, melynek egyik végét kötél- vagy szíjfogóval kellett ellátni ; (a kocsis nyeregből hajtott). A ceremónia nélküli temetések miatt ismételve nagy forrongások voltak1 s hogy ezek többé elő ne fordulhassanak, fegyveres csapatot szerveznek a céhekből. Nemsokára jelentik a királynak, hogy most már rend van a városban, fegyveresen őrzik a házakat s az ellenszegülők törvény elé kerülnek. Úgy látszik, hogy a forrongások veszedelme miatt történt, hogy a hetivásárok tartását egyelőre elhalasztották. Nagyobb baj volt, hogy a helytartótanácsbeli urak sokszor olyan intézkedéseket rendeltek el, melyek vagy teljesen fölöslegesek voltak, vagy pedig éppen ellenkező intézkedésekre lett volna szükség ; ámde nem ismerték Debrecen speciális érdekeit s viszont a tanács a legfontosabb kéréseire s kérdéseire hónapokig sem kapott választ. A környékbeli szegénységgel is nem egyszer meggyűlt a város baja. A szoboszlóiak, bár ott a járvány már nagyon erős (május 18-tól június 10-ig 423 volt a halottak száma), átlopakodnak a strázsák vonalán az erdőkbe fáért stb. A katonaság itt is, mint majdnem mindenütt, igen kihívóan viselkedik. Mikor a tanács a mulatságok és lakodalmak tartását betiltja, uccahosszat muzsikáltatják magukat. A felsőbbség 1 Erről lásd MOE II. 152, 153.
