Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
458 Magyar orvostörténeti adattár 1639. 17. század (első feléből.) Kozmetikumok. Gyógyszertárak. „Kendőző vizeit előkészítette, Melyekkel orcáját gyakran kente-fente, Gombostűjét néha meg-melegítette, Azzal szemöldökét meg-feketítette.“ Szentmártoni Bodó János: Magdolna Históriája c. verses munkájából. (Erdélyi Múzeum, 1902., 333.) „Menj a patikába, mit véssz egy talléron? Egy kis purgációt adnak egy aranyon! Batkányit sem használ néha az gyomrodon, Az patikárius mosolyog károdon.“ (U. o. XIX. 339.) 1640. (17. század.) Orvosságos kövek. — E századnak (orvostörténeti szempontból is) egyik legérdekesebb emléke Kecskeméti W. (Ötvös) Péter Ötvöskönyve, melyet kimerítő bevezetéssel és glossáriummal ellátva Bal- lagi Aladár adott ki 1884-ben. Itt csak néhány rövid utalásban ismertethetjük; (B. = Ballagi, 1. a forrásmunkák jegyzékében). Az 53—62. oldalon az orvosságos kövekről, talizmánokról, amulettekről, szúrás és lövés ellen oltalmazó (nyakban, mellkason hordozott s különféle védő mondásokkal beírt) papírszalagokról, melyek főleg a keresztes hadak idején jöttek divatba, van szó. Ezeket még a harmincéves háború alkalmával is széliében viselik a harcosok („passauer kunst“).1 Mikor V. Károly császár kolostorba vonult, teli szekrény orvosságos követ és amulettet vitt magával: aranyba foglalt vérzéscsillapító köveket, kilenc angol gyűrűt „görcs“ ellen, négy (aranyba foglalt) bezoárkövet, mint hatalmas védőszert a pestis ellen stb. Még a 18. század végén is Sándor István a kövekről szóló értekezésében (Sokféle, Győr, 1798., V. 97—134.) minden egyes kőnél hűségesen elmondja, hogy a régiek miként vélekedtek az illető ásvány gyógyító tulajdonságairól. A legfelvilágosodottabb gondolkozók is hittek bennük. Kecskeméti Ötvös Péter szerint ( B., 66.) a chalcedon „écczakai álmában való rettegés és tébolygás ellen jó ha megfúrják és nyakában hordozzák.2 Magnus Albertus azt mondja, „hogy ha veled hordoznád, minden perpatvar ellen hasznos; ha valami testeken szálka és tövis vagyon, ha megmelegíted és reá kötöd, kivonsza.“ A gyémánt, aranyba vagy ezüstbe foglalva „dühös- ség elleni méreg“ és jó az éjjeli rettegés ellen (B., 68.). Az achát a skorpió, pók, kígyó és más állatok marása ellen való (u. o.); a smaragdust „ha gyűrűben foglalod és nállad hordozod, kórság [= epilepsia] ellen jónak mondgyák; az tisztátalan életnek [= a fajtalanságnak] oly igen ellensége ez az kő, hogy mikor nállad vagyon, az ollyankor soha meg nem állja, hanem el kell romlanyi; ha erőssen vagyon befoglalva, kipattan az kő és 1 Ilyen ősi magyar fohászkodás található a Peer-kódexben, 251—258. (Nyelvemléktár, II. 88—89. old.): „Ó nyíl álj meg Máriának szízesség miatta ... ó nyíl álj meg mi urunk ihus cristusnak nevének miatta“ ... stb. 2 „Ha sineris nevű kővel az chalcidoniust átal fúrja az ember és nyakában viseli, az éjjeli álmodozásban való elmélkedésekből és melancholiából származott haszontalan látásokat.... elűzi.“ (Pataki Fűsüs János: Királyoknak tüköré, Bártfa, 1626., 256.)
