Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 459' elvesz. Ez penyig megpróbáltatok Magyart Bélla királyon.1 Elméjét és eszét s az szemét embernek erőssíti. Nyolcz magocskányit [= granum] az morzsalékjában ha ember megeszik, etetés ellen és méreg ellen jó..., haj- koppadás ellen is jónak dicsérik“ (B., 69.). A sardius „az ember orra vérét megállattya s méreg és vesztés ellen is jó“ (u. o. 72.), szintúgy a topáz is, mely azonkívül az „ész nélkül való kabálódást“ is eltávoztatja (u. o.) és a lidérces embernek is hasznára van. A gyöngy (margarita) a reszkető szívnek igen hasznos és a szemről lehasítja a fekete hályogot, vérhas ellen is jó s az asszonyi állatok havi betegségét megállítja (u. o. 75.). A kláris (coralium, korall) még többféle betegség ellen hatásos (u. o. 75.): „Az kór- ságosnak (= epilepsiásoknak) igen jó az klárist nyakában horüoznyi, az kik vért pöknek és vérhas ellen is jó, az lágy szemet is jó vélle töllenyi, az ollyannak az kinek úgy tetszik, mint ha legyek repesnének az szeme előtt, reggel ha megtörli az szemét vélle, hasznos, az ki nem alhatik, megadgyák borban innya apróra törvén, álmot hoz az szemében, de az ki gyakran issza, elszáraztya a lépét; használ az gyomornak, fájását megállattya; ha szarvasnak az szarvával eggyütt, esső vízben megissza, sokféle betegség ellen használ, főképpen gilyiszta ellen;... vérfolyást megállattya; az mely sebnek nagy mély sebhelye maradna, ha vélle kötik, megneveli hússal, ha megtöröd, és az odvas fogban hinted, minden fájdalom nélkül kivonhatod, az megfőtt Ínyét embernek meggyógyittya; ha nyakában hordozza valaki, az sznbeli reszketéseket és fájdalmakat eltávoztattya.“ A krizolit, gyűrűbe foglalva s a balkézen viselve, a sárga betegség (icterus) ellen jó (u. o. 80.) stb. Őseink jó része, kivált pedig az előkelők serege, meg volt győződve a drágakövek és kámeák védő és gyógyító hatásáról. Az a kamea, melyet a szerencsétlen II. Lajos király az ujján hordott, kétségkívül szintén ilyen prophylaktikus gyűrű volt. Oroszlános vagy kecskebakos kameáknak a hideglelés ellen volt óvó hatásuk. Az aurum Hungaricum-vól, aetitesről stb. már más helyen szóltam, (lásd MOE, II., a tárgymutatóban, „Drágakövek“ címszó alatt). Clusius azt írja pártfogójának (maecenati perpetuo observando), Batthyányi Boldizsárnak (Bécsből, 1578. júl. 5.): „J’ai recouvré quelque livret écrit a la main en parchemin lequel contient la description des pierres précieuses avec leur vertus. Lequel combién que sóit peu de chose, toutes fois je vous prie le vouloir prendre en gré.“ (lstvánffi: Clusius, 207.) Raymann Ádám (Acta phys.-med., vol., IV. 64.) elítéli a drága gyógyszerekkel, drágakövekkel való gyógyítást, melyet Hippokrates nem ösmert, ellenben az ő korabeli gyakorló orvosok („hodierni medici magnifici“) nagyon szeretnek s egy eques-1 említ, kinek valami jelentéktelen hevenyés lázas betegsége volt és 60 tallért (imperiales) fizetett a patiká- riusnak egy darab bezoárkőért. — Nincs itt helye, hogy hosszasabban foglalkozzunk az orvosságos drágakövek szerepével a régiek therápiájában, de úgy hiszem, nem végzek fölösleges dolgot, ha néhány irodalom-forrásra utalok, melyek teljes betekintést szolgáltatnak a kérdés lényegébe. Elsősorban kell említenem Franz-nak értékes munkáját, melyben (I. 435. és köv. old.) azokról a középkori imádságokról és ráolvasásokról is olvashatunk, melyeket a papok stb. az orvosságos kövek használata közben mondottak, továbbá az egyház állásfoglalásáról szemben e kövek babonás használatával, azok orvosi alkalmazásáról stb. Az ókori és újabb szerzők véleményeit jó összefoglalásban adja Stemplinger (90—95. old.), nemkülönben Füh1 „Miképpen a smaragdus minden egyéb köveknél kedvesb lévén, nem szenvedheti az egymással való isméretséget, hanem, ha akkor viseltetik, elromol, mint Magyarország Béla nevű királlyá felől olvassuk, hogy midőn az dolognak [t. i. a coitusnak] idején ujjábán vólt volna, három részre hasadott... Ha kit méreggel megétetnek, ha megissza ezt az követ, megfojtya az mérget“ stb. (Fűsűs i. h. 260.) A IV. Béláról szóló anekdotát 1. e könyvben a 13. századi adatok közt is.
