Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
376 Magyar orvostörténeti adattár (Rayger, 109.) Az efféle műveletek akkor még1 nem fértek össze az orvosi méltósággal! 1378. 1657. Köleséri Sámuel. — Idősb és ifjabb Köleséri Sámuel rövid naplója közölve van: T. T., 1890., 48. — Idősb Kölesériről lásd még: W., I. 89; (Köleséri levelezése külföldi tudósokkal és sok más írott emléke megvolt Cornides Dániel birtokában; hol lehet most?) Siklóssy Lászó: Műkincseink vándorút ja Bécsbe, 1919., 50. (egy becses Corvinát: Catulli, Tibulli et Propertii Carmina, mely Zápolya Jánoshoz került s Apafi Mihály ingóságaival elárvereztetett, nagy alázatosan Savoyai Eugen könyvtárának ajánlotta fel); Weszprémi, II. 28. (sok orvosi tanácsot stb. írt az 1723. és köv. évi erdélyi naptárakba;) Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1910., 64. (Károlyi Sándorné igen nagyra becsülte K. S. orvosi tudományát s főleg azért szerette, mert „magyarosan“ kiíróit, mi alatt az értendő, hogy ellentétben a német doktorokkal, nem tiltotta el a betegeket az evéstől-ivástól;) u. o. 264. és köv. old. (Köleséri és Károlyi Sándor barátsága; utóbbi drága könyveket hozat neki Lengyelországból, hogy megírhassa egyik munkáját, melyre az udvartól is megbízást kapott (?); 1722. jan. 16-án ezt írja Károlyinak: Vagyon kezem alatt való munkám, melyet ha elkészíthetek a sok foglalatosság között, talán lenne mind ennek a hazának mit köszönni, mind idegeneknél olyat látni, amineműt még nem láttak.“1 Takáts S. szerint Kölesérinek jó csomó levelén kívül több kézirata is van a Károlyi-levéltárban.) — Szádeczky: Bethlen, 10. (Köleséri szerepe Bethlen Kata szerencsétlen házassága kötésében); Bologa Valér, a kolozsvári román egyetem orvostörténelem-tanára: Clujul Medical (említve: Mitteilungen, 1928., 125. szám, 133; „Über den Ursprung des Dr. Samuel Köleséri.“ Cikkének tartalmáról többet nem tudok;) Pataki Jenő: Erdélyi Orvosi Lap, 1925. május 15. (Köleséri jellem dolgában nagyon is fogyatékos ember volt. Crainiceanu György „Literatura medicala romaneasca“ c. munkájában azt állítja, hogy Köleséri ruménnak látszik lenni s így őt lehetne az első diplomás oláh orvosnak tartani. Ezt a látszatot Cr. onnan veszi, hogy Köleséri édesanyját Damián Annának hívták s így talán rumén volt, a Köleséri nevet pedig Cáluseri-re fordítja. Megfelel erre Bologa Valér, azt mondván, hogy K.-nek műveltsége, irodalmi s egész orvosi működése magán viseli magyarsága jellegét, úgy hogy őt a románság egyáltalán nem vallhatja magáénak. „Ezek után nem is volna szükség többet szólni erről. Mégis azokra a furcsa érvekre egy pár megjegyzést teszünk. Kölesér a 15-ik század végén község volt Biharmegyében Nagyszalonta közvetlen közelében. Azután elpusztult s beleolvadt Nagyszalontába, ebben a városban pedig 1919. előtt még a Diogenes lámpásával sem lehetett volna mást találni, csak magyart. Cr. úr ne fordítsa le Cáluseri-re, mert az mindig Köleséri volt és mindig magyar. Ami pedig az édesanyját illeti, a magyarázat ott is nagyon erőltetett. A Damian családnév tényleg román hangzású, de azért nem kell okvetetlenül románnak lennie. A Damian-név keresztnévből eredt, szentnek a neve s valószínűleg a vallási különválás előtti időből való.2 De ha nem is így van, 1 Ez a munka nem lehet az Auraria Romano-Dacica, mert ez már 1717-ben megjelent. 5 A Daniján (Dómján) ősi magyar név, mely már 1199-ből, 1334-ből, 1426-ból stb. való okleveleinkben megtalálható, még pedig a Dunántúl, Zalában, Baranyában stb., ahol tehát oláhnak nyoma sem volt! Baranyában ma is van egy Szt.- Damján nevű puszta, ősi névvel. (M. K. Gy.)
