Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

200

Magyar orvostörténeti adattár

Ezzel szemben lásd (többek közt) Veress Docum. III. 133. Blandrata végrendelete, melyben összes vagyonát unokaöccsére, szintén Györgyre, B. Alfonz fiára, hagyja, azzal a kikötéssel, hogy ez állandóan megmarad az evangélikus valláson és soha többé katholikussá nem lessz. Az örökös erről 1588. május 21. (Gyulafehérvár) kötelező nyilatkozatot tesz.

797. 1560. „Favíz“ (decoctum lignorum) mint syphilis stb. elleni gyógyszer, Udvardy György levelében említve: MOE II. 254. (Valószínűleg ugyanaz, m'nt a franczusok vize: u. o. 256.)

798. 1560. körül. Mérgezés. — Perényi Gábor országbíró — Forgách Ferenc állítása szerint — orvosát, Balsaráti Vitus Jánost, kivont karddal kényszerítette, hogy feleségének mérget adjon be, nehogy az ő halála után másé lehessen. (Bártfai Szabó, 143., 144., hol azt is olvassuk, hogy János Zsigmond udvari orvosai úgy tartották meg politikai ügyekre is jelentékeny befolyásukat, hogy mindenkit távol tartottak a fejedelemtől.) Bártfai munkájában Balsaráti neve egyszer Balsaracy-nak, másszor Balsacary- nak van írva. A Perényiről szóló nem valószínű históriát különben Wesz- prémi is Forgách gonosz indulatú rágalmának („efficta narratiuncula“, W'., IV. 353.) tartja és hosszasan cáfolja.

799. 1560. Fürdők. — Körmöcbányának a Solergrundban leégett fürdőjét Weinzierl György fürdős saját költségén fölépítteti. A város W. Gy. élte hosszáig évi 8 frt bérért átadja neki a fürdőt, avval az Ígérettel, hogy más fürdős vagy borbély nem lesz a városban. Weinzierl vállalkozása arra mutat, hogy a fürdősmesterség jól jövedelmezett. Demkó [2.] 109.)

800.1560. Orvoshiány. — Verancsics Antal egri püspök testvéröccse megbetegedésekor átír Lőcse város tanácsához, hogy az ottani doktort küldjék hozzá Egerbe a beteg gyógykezelése végett, mert Egerben nincs orvos. „Domino autem doctori erimus ea gratitudine, quae et suo merito, et personae nostrae congruerit.“ (Verancsics összes munkái, 12. kötet, 227.) Megjegyzendő azonban, hogy Rákóczi Zsigmond kapitánysága idejében az egri várban már rendes doktor foglalkozott a betegek gyógyításával. (Szederkényi: Heves vm. tört., II. 214.)

801. 1560. Pestis (Dunántúl). — „Továbbá ott eleven gyömbér és szerecsendió vagyon és minden harmadnap egyszer egy szeletecskét végy hozzád benne, mind az gyermekkel egyetembe, harmad napban egyszer az eleven gyömbérben és harmad nap után meg az szerecsendióban. Mikort mulatni kimégy is egy kis ecettel kend meg az bal felől való vak szemedet, azonképpen az pulsus ereket mind az két kezedenn. Az kertben mikort mulatni akarsz menni, hintóbán ülj és az vadkert fölől kerülj és úgy szálj le az kertben.“ [Nádasdy Tamás tanácsai feleségéhez, 1560. márc. 17., Orsz. Levéltár.]

802. 1561. Procopius pozsonyi orvos Torda Zsigmond feleségét gyógyítja. W., II. 201.

803. 1561. Kristóf mester (Magister Christophorus), sebész. — Erről Batthyány Ferencnek egyik levelében van szó. A MOE, I. 79. (a jegyzetben,) azt írtam, hogy ez a Kristóf magyar volt; tekintve azonban, hogy Nádasdy Tamást is állandóan gyógyította s a beteg nádor szoros összeköttetésben állott a bécsi sebészekkel, újabb adataim alapján valószínűbbnek tartom, hogy bécsi sebész volt, talán az a Christophorus chirurgus, ki a következő évben a bécsi tanárok előtt vizsgát tett (Acta Vindob., IV., 34.); de azért természetesen magyar is lehetett (talán épen az a „chirurgus quidam Hungarus importunissimus“, kiről u. o. az 5. oldalon van szó?)