Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 77 késsel, az acolytus meg ostorral játszott. Lukács egész véletlenül s nem rosszakaratból társának a karját megsértette. Az acolytus a rákövetkező nap semmi fájdalmat nem érzett; de a másik éjjelre már megdagadt a karja s erős fájdalma is volt. Lukácsot természetesen nagyon érintette a dolog. Ö is, meg az acolytus is, orvoshoz fordultak. Ennek tanácsára négy-öt köpölyt tettek a sérülés helyére; de ez ekkor még inkább megdagadt. Az acolytus az orvosok nézete szerint — legalább László fia, Lukács, így adja elő a dolgot — a köpölyözés után keletkezett daganat és egy másik fekély következtében tizenkét nap múlva meghalt. Halála előtt kijelentette, hogy nem a játék közben szenvedett sérülés, hanem más baj oltja ki az ő életét. Lukács mindazáltal kiközösítés alá esett; pedig ő szeretett volna pap maradni, sőt még a többi egyházi rendet is föl akarta venni. Rómába fordul tehát felmentésért. IX. Bonifác pápa 1402. február 24-én Alsáni Bálintot, a szt. Szabináról nevezett egyház áldozópap-bíborosát, a pécsi püspökség kormányzóját, utasítja, hogy Lukácsot, ha annak az egyháznak, amelyet az acolytus szolgált, eleget tett, saját kérésére oldozza föl az emberölés vétségétől és büntetésétől. Ha azonban Lukácsnak az egyházban hübére vagy kegyúri joga volna, ezt veszítse el. (Monum. Vat., 1889., I. sorozat, IV. kötet, 412. és Béke fi, Pécs, 43.) 263. 1404. Prostitúció. — Nykel Pált Pozsonyben letartóztatják és börtönbe zárják, mert feleségét elhagyva, szajhákkal paráználkodott. (Vá- mossy, 90.) 264. 1404. Zsigmondi király betegsége. Mérgezés. — Zsigmond király ] Korlátkő várában gyógyult ki a Znaimban szerzett (méregokozta) betegségből. Orvosa lábánál fogva felkötötte, míg a méreg kijött. (Engel után idézi Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek, II. 50.) — Erről a mérgezésről következőket írja Lewin (245. old.): „Aus Verdruss zog er (Siegismund) wieder nach Znaim. Dort wurden er und Herzog Albert plötzlich krank, wie anzunehmen ist durch Gift, das ihnen in Nahrungsmitteln gegeben worden ist.1 Sie bekamen Dysenterie: „Herzog Albert bekäme nach genommener Arzney einen starken Bauchfluss, liess sich in einer Sänfte nach Neuburg tragen und starb daselbst am 25. Augmst im 27. Jahr seines Alters.2“ Sigismund wurde nach Conradstein, in Ungarn, gebracht. Dorthin sandte der Herzog Wilhelm einen Arzt, der ihn für 24 Stunden an den Füssen auf hängen liess, damit das Gift durch den Mund abfliessen könne: „Also kam ein Arzt von Wyenne, den sante Im der Herzog Wilhelm von Osterrich, und der war ein grober swop, Er war aber ein guter arzt... derselbe hing den König auf mit den fusen, das dem König die brust auf einem küsse auf die erden rurte, das werte wol vir und zwenzig stund... Do sprach der arzt: sollte die gift unten ausgangen sein, die natur kunt es nit erűden haben.“3 265. 1405. Szt. László fürdője. — VII. Ince pápa mindazoknak, kik a nagyváradi szt. László-fürdő ispotályának kápolnájában ájtatosan imádkoznak, búcsúkat enged: „Innocentius ___ universis Christi fidelibus---1 Windek bei Menken, [Script. Ber. German., I. 1087.]: „Do wart den paiden fürsten, dem konig und herzog Albrecht vorgeben in einem swarzen pfeffer.. . Ein herolt, der hies Endeslent. .. demselben wart die schussel von dem konige gegeben, der as auch der gift, das er blint und lam wart lange zeit vor seinem ende, und starb doch derselben vergiffte halben.“ 2 Fugger: Spiegel der Ehre, Buch IV., Kap. II., Nürnberg, 1668., S. 402. 3 Ebendorf er, bei Pez, tom. II.: „Tandem veniente Sigismundo cum suis, simul cum Alberto lethalem potum fertur hausisse, a quo rex suspensus per pedes medicorum arte curatus est; Dux vero Albertus gravi coepit dissenteria fatigari.“
