Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
70 Magyar orvostörténeti adattár Az 1574-ben elhalt Barth-ot a szt. Erzsébet-templomban temették el, házát 1582-ben gróf Nogarelli Ferdinánd főkapitány vette meg. Előkelő nemes ember volt Weiszperger Miklós von Soller, ki 1580 március 3-án polgárjogot nyert Kassán, 3 frt lefizetése után. 1582. évi január 17-én Hoffmann János (gyógyszerkereskedő) ír neki Bécsből, megküldvén a vásárolt gyógyszerek jegyzékét, továbbá írja azt is, hogy a gyógyszereket javarészben Niirnbergből és Velencéből szerzi be. 1585-ben közgyűlési taggá, majd 1595-ben tanácstaggá választották. Egy Mihály nevű gyógyszerészt találunk 1583. szeptember 4-én, ki ekkor nyugtát ad 99 magyar tallérról, mely adósságot neki megfizették. Schultis János gyógyszerészről egy 1590. év február 1-i városi jegyzőkönyv emlékezik meg. Utolsó gyógyszerész e században lantos költőnk, Tinódy Sebestyén veje: Bornemissza Patikárius Pál, Tinódy Margit férje, aki az itteni kálvinista mozgalmakban is részt vett. Tinódynak Istók nevű fia az itt uralgó döghalálnak esett áldozatul 1575-ben. 1568-ban Bornemissza Patikárius Pál: Paulus Abstemius van egy levélen sajátkezűleg aláírva. A pecsét mezejében egy alak mozsárban tör valamit. Tinódy örököseinek gyámja, Szabó Ambrus és Pál gyógyszerész. 1574-ben Kolozsvári Szabó Ambrus vallja a városi tanács előtt, hogy Lantos Sebestyén után egy szatócsbolt vagy patika maradt s azt eladta Kirmeser Gergelynek. 1575-ben meghalt Pál gyógyszerész is.. Ezt bizonyítja a következő levél: „Tisztelendő Bíró Uram! Ez felől akarók kegyelmednek írnom . . . Az szegény megholt Patikárius Pál uram hagyományából az egyik leányt, ki az Tinódy Sebestyén leányától való volt, ide be Erdélybe hazámba hozám . . . Colosvárt, húshagyó vasárnap 1575. Szabó Ambrus“. A 17. századból már mind több és több gyógyszerész felől bírunk adatokkal, sőt már egyes gyógyszertárak állandó jelleget öltenek, így a városi Arany oroszlán-hoz címzett és a messze földön hires jezsuita patika, mely az 1620. évben van említve, midőn az Herczegh Sámsoné volt. E század elején találjuk mindjárt Steinhauszer Jakabot. 1602. március 5-én bepanaszolja segédjét a városnál: a Regensburgból származó Schill Györgyöt, mert betegsége és távolléte alatt hanyagul vezette a gyógyszer- tárat. Ugyanis a gyógytárban ekkor egy tanuló (Junge) is volt, s mivel Schillnek gyakran beteghez is kellett mennie (egyes kisebb egészségügyi dolgokat a gyógyszerészek is végeztek, s három évszázadon át a gyógyszerészek legjövedelmezőbb foglalkozása volt pl. a klistélyozás) s a gyógyszertárat a tanulóra hagyta. Jakab gyógyszerész özvegye még sokáig részes volt a patikában, mert az 1625. évi artieulusban kimondja a tanács, hogy nála nem hagyja a patikát, hanem 1626-ban az akkor Kassára jött Gattinak adja. Ugyanez év június 26-án Hoffmann Bernát bécsi kereskedő levélben kéri a Tanácsot, hogy az általa a városi gyógyszertár részére megrendelt gyógyszerekért 715 magyar forintot és 36 dénárt fizessen ki. Ezen szereknek legnagyobb része fűszeráru volt, ú. m. narancs, cukor, viasz, bors, babér stb. 1619-ben Widdos György gyógyszerész kér a várostól helyiséget. Ezen helyiség pedig Winkler gyógyszerészé volt. Időrendben a következő gyógyszerészek következnek: Herczegh Sámson, akit Thurzó Imre nádor ajánlt a városnak, továbbá a bázeli olasz származású Gatti Kornél (1624—1670), Seyring Péter János (1655), Christof orides Tóbiás (1650—1655), Habersack Frigyes (1655) és Quarter (Quartr) Mátyás (1651—1666), kikről bővebben lásd Baradlai 301—303. 1668-ban csak halála híréből tudjuk, hogy kassai lakos, gyógyszerész volt Loszpichler János István „apotheker et medicinae practicuski Regensburgba való és
