Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

58

Magyar orvostörténeti adattár

180. 1348 (okt. 16). Jacobus de Placenda. — „Huic (i. e. Ladislao de Kobol 1326—1343.) successit dominus Jacobus de Placencia, qui fuit primo phisicus domini Karoli regis, postea episcopus chanadiensis et abhinc translatus in episcopum zagrabiensem per eundem dominum papam Clementem. Hic obiit Bude in festo beati Galli abbatis. Anno domini MCCCXL(V)III.“ (A zágrábi káptalan statútumainak könyvében található jegyzet. Tkalcic, L, 407.). Ezen piacenzai Jakabnak négy különböző (de nem orvostörténeti érdekű) oklevelét szószerint közli Tkalcic: Monum. Epp. Zagr., II., 7., 100., 142., 144.

181. 1349. Pestis. Flagellánsok. — „Magna mortalitas facta in regno Ungariae, multae civitates et ville deserte habitatoribus vacuatae, unde multe turme hominum“ etc. (azután a flagellánsokról kezd beszélni). A. Miechov in Monum. Germ. XIX. (Lersch, 119. után). „In demselben Jahre ging ein Zug derselben (der Geissler) aus Ungarn bis Avignon zum Papste, der sie aber ungnädig aufnahm. Sie gaben vor, Niemand, der die Busse ausführe, werde von der Pest ergriffen“ (Lersch, 154.). — „Riesenhafte Weiber aus Ungarn kamen nach Deutschland, entkleideten sich öffentlich und schlugen sich mit Ruten und scharfen Geissein“ (Nohl, 303.). „Nach Mähren und Niederösterreich kam die Pest von Ungarn her“ (Sticker, 51.). „Schon Ende Januar 1349. war die Pest aus Ungarn nach Polen eingeschlichen“ (u. o. 67.). — „Anfangs April (1349.) herrschte die Pest in Ungarn. Obwohl das Land am 7. Juni pestfrei erklärt wurde, war dies doch im Oktober nicht mehr richtig“ (Lersch, 119.) — „Von der Pest dieses Jahres sagt Cluver, dass sie mehrere Fürsten mitgenommen habe, auch des Kaisers Tochter, die Königin von Ungarn und ihre Schwester, die Gemahlin des Königs Johann von Frankreich, Johanna, Königin

von Navarra, Johanna von Burgund“ etc. (Lersch, u. o., 150.).

\

182. 1349. Pestis. — A velencei köztársaság (ápr. 4.) értesíti Nagy Lajos királyt, hogy elkiildené hozzá követeit, ha tudná, hogy már megszűnt a halálozás Magyarországon, mitől félnek az olaszok, mert azt mondják, hogy még mindig dühöng ott a pestis (nisi forte casus mortalitatis, que esse dicitur in partibus Ungarie, per quem cives nostri timerent venire ad illas partes). Lajos király Pozsonyból (jún. 4.) azt feleli, hogy „permissione Divina plaga huiusmodi, que ut plurimum orbem giravit universum, nunc in regno nostro eiusdem clementia disponente cessavit“, ennélfogva bátran jöhetnek a velencei követek (Dipl. Emi., II. 346., 349.).^/Ezzel szemben okt. 10-én azt az utasítást adja Magyarországba küldött követeinek a velencei tanács, hogy elég megbízható értesülései vannak arról, hogy a pestis borzalmasan pusztít Magyarországon (cum habeantur nova satis certa, quod mortalitas maxima et orrenda est in partibus Hungarie), ezért is tetszésükre bízza, hogy fölkeressék-e a királyt vagy se (u. o. 369.) és október 7-én is azt írja Dandolo dogé a perugiabelieknek, hogy „de partibus Hungarie habemus nova, quod epidémia mortalitatis desevit multum ibidem, et quod regina Hungarie, consors domini regis nuper ad Dominum transmigravit“ (Margit királyné [pestisben?] meghalt, u. o. 370.). Egy következő (november 9-én kelt) utasításban, melyben a király betegségéről van szó, azt ajánlják a követeknek, hogy csak akkor keressék fel Lajost, „(si) ad ipsum cum securitate ire possitis“ (u. o.).

183. 1350. Nagy Lajos megsebesülése. — „Cum igitur rex eandem obsideret Aversam civitatem contigit ut in festo sancte Anne appropinquaret ad murum civitatis, et veniret ad eundem locum unde proiectus