Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
466 Magyar orvostörténeti adattár 1654. (17. század.) Kézirat (a budapesti egyetemi könyvtárban). — „Vnderschidliche Notata mein Frantzen Ferdinandt Donini, i. u. philosophiae vnndt medicinae doctoris, als gewessten Herzogens von Neyberg, vnndt bischoffen zn Wrasslau etc. nichtweniger fürstens Lubomerzky in Polen, vnndt fürsten Estrahazy (!) de Galanta in Hungarn würcklichen Archiaters. 1655. (17. század.) Kézirat. Ismeretlen szerzőtől való németnyelvű recipe arena ellen: „Ein ertznei for die Arena oder den Sandt. Wan der Monat im abnemen is... neme man ein Haubtt der Knoflach... Neme dar- fon finf zehnen. Dieselb finf zehnen sol man sauber schelen. Vnd van der Monat im der fer vandlung stehet, so sol man fleisig drauff merken, vnd solche finf zehnen Knoflach in kleinen stüken zerschneiden vndt solche stüklin eszen, doch merers Tail ganz verschlingen, vnd drauff ein glaszel brandvein... ausz Trinken“ s ezt a kúrát minden hónapban meg kell ismételni. Egy krakkói kereskedő (Woyzech Ziuezky) néhány száz forintot költött az ottani doktorokra, anélkül, hogy kezelésüknek valami hasznát látta volna, ellenben e gyógyszer ötévi használata után súlyos bajának minden tünete elmúlt. (0. L., Lymbus I. sorozat, 1. csomó, 206.) 1656. (17. század.) Kézirat. — „Az füveknek jóságáról, azaz hasznakról“ című kézirati füzetecskét (magyarnyelvű recipékkel) mutatott be Thaly Kálmán a M. Tört. Társulat egyik ülésén. (V. ö. Száz., 1871., 643.) 1657. (17. század.) Kézirat. — „Phlebotomia“ című kézirat a Nemzeti Múzeum kézirattárában. (Cod. Hung., IV. 279.) Az 1—30. lapon az érvágással, mérgekkel, lázas betegségekkel, flastromok stb. készítésével, a 30—74. lapon a különböző betegségek gyógyításával (recipék stb.) foglalkozik. Arányi (14. old. stb.) a recipék egy részét közzétette, ellenben a munka első részét nem ismerteti. 1658. (17. század.) Kézirat. — A Nemzeti Múzeumban (Quart lat., 1494.) van egy 17. századi kézirat: „Collectanea Magistri Sigismundi chemica“, melyben mindenféle recipék vannak, többek közt egy Trocisci Schwanceri (!) Vngaricali (!) [bolus, térjék, myrivha, zedoaria, diptamus, pimpinella, crocus, kámfor, tormentilla, margaritae, smarald (!) elegyéből készül s úgy látszik, altatószerül szolgált]. 1659. (17. század.) Kézirat. — Az Országos Levéltárban az „Index malefactorum“ szerint 10—15.000 pörirat van, melyek közt kétségkívül nagy számmal akadnak olyanok is, melyekben orvosi műhibákról, régi orvosainkról, városi gyógyszerészeinkről, kuruzslókról és számos más, orvos- történeti s kivált törvényszéki orvosi szempontból kiaknázható kérdésről fan szó. 1660. (17. század.) Kézirat. — Am. tudom. Akadémia kézirattárában. („M. Cod., Kis 8-rét, 10. szám. Gyógyszerek.“) Valamelyik magyar sebész kézirata lehetett, mert a negyven oldalra terjedő Mscr. első lapján azt mondja, hogy „mikor Francus beteged vagion, aual igi ely: akar telben, akar niarban egy kis házaskaban tarczad, az hazat penigh be fütuen, semmi zel ne erje, tizen ötöd napigh. Tizen eöteöd nap alat haramzor kend megh, (a higanyos kenőccsel, melynek készítését is elmondja,) harmad naponként“. (Ezen érdekes kezelésmód szerint tehát a beteg nemcsak percutane kapta a higanyt, hanem a jól befütött és szűk helyiségben testéről elpárolgó kénesőt a tüdejébe is inhalálta!) Az érvágásra vonatkozó utasításokat is ad. — Néhány szemelvény belőle: (2. old.) „Szőr feregh ellen: Vegied az fenio (!) maghot es törd (!) özvö jól szalanna (!) köuerivel
