Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár Edgyik lefelé tart, a trachea fellyül, a másik Két ágat kibocsátt, ezeket hívd subclaviáknak, Ismét ezek kettőt bocsátnak a nyak-csigulyára, Melyet megfúrván mindketten tártnak az agyra“, stb. 1619. (17. század.) Sadismus. — Báthory Erzsébet ismert perverzitásairól, bűnpöréről stb. kimerítően értekezik Rexa Dezső: Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferencné (Bpest, 1908., 130. old.) c. munkájában, az ügyre vonatkozó periratokkal, levelekkel stb. — Lásd továbbá Zsakó Istvánnak B. E.-ről szóló pathograpbiáját: Gyógyászat, 1918., 13—14. szám. 1620. 17. század vége (esetleg a 18. eleje.) Magyarországi szt. Erzsébet, mint a fogfájás patrónusa. Egy idevágó régi és igen ritka érmet Pachin- ger (Archiv, III. 267.) írt le. Ovális érem, 32X26 mm. nagyságban; egyik oldalán „S. Elisabeth — Reg. Hungáriáé“ (a szent egy előtte fekvő koldusnak alamizsnát ad); másik oldalán: „Patrona — Hungáriáé“ (trónon ülő Mária, fején koronával, jobbjában kormánypálca, baljában a gyermek Jézus). Látszik, hogy külföldi művész készítette, aki nem tudta, hogy Magyarországnak nem volt „szt. Erzsébet“ nevű királynéja. Az érem mását lásd u. o. az V. táblán (no. 68.). 1621. (17. század.) Thököly Imre betegségei. — T. I. sokat szenvedett köszvényes-csúzos bajokban, mértéktelen evéstől-ivástól eredő csömörben stb. A hideglelést is sok boritallal gyógyítgatta. (Móniim., írók, XVIII. 62.) Mikor a „köszvény“ bántotta, egy rác orvos ló- és tevecsontokból készített fürdőbe tétette (u. o. XV. 42.), máskor egy francia orvos bárom findsányi vért bocsát belőle (u. o. 68.), sőt hat findsányit is (u. o. 384.), sőt ő maga rendeli el, hogy öt findsányi vért eresszenek (u. o. 408.). A bor- ivásos csömör alkalmával keneti magát, meleg ruhákkal dörzsölteti a nyakát, a hasát szerecsendióvirággal masszáltatja (u. o. 381.). Rendes orvosa nem volt, csak alkalmilag hozat egyet innen-onnan (u. o. 399.), vagy a feleségére, Zrinyi Ilonára, bízza magát, ki egy alkalommal, mikor „megveszett“ a gyomra, valami lisztből gyúrt pogácsa-tésztát köt a basára (u. o. 409.). A Thököly I. betegségére vonatkozó adatokat részletesen feldolgozta Thallóczy Lajos és Győry Tibor. Száz., 1908., októberi szám.) 1622. (17. század.) Anabaptisták. — Marsigli rajza, melyet az akadémia tört. bizottsága az eredeti színekben lemásoltatott. Ismerteti Thaly Kálmán: Akadémiai Értesítő, 1893., 659—661. (V. ö. MOE, I. 88. és köv.) — Anabaptista orvosokról és sebészekről: Hadi történetek, V. 1791., 388., 430. (Szinnyei után adom.) — Lásd továbbá: Herczeg Irén, Az anabaptisták története Magyarországon. (Diss. a budapesti egyetem bölcsészeti karán.) Ismertetése: Száz., 1925., 427. 1623. (17. század.) Furcsa gyógyítások, a) Nehéz szülés és fehérfolyás gyógyítása csukaállal (mandibulae lucii): MOE, II. 251. („Csuka-áll“ címszó alatt.) — b) Gémháj (axnngia ardeae), mint aranyér elleni gyógyszer. (Páriz Pápai említi.) — c) „Hályog ellen való fehér kő“: lásd Rad- vánszky, II. 261. 1624. (17. század.) Amulett. Fecskekő. — „Ha az veres fecskekövet az bal hóna alatt viseli, kórságos betegséget (epilepsia?) meggyógyít.“ (Kecskeméti W. Péter: Ötvösmesterségekről írt könyvében, Archaeol. Értesítő, Űj folyam III.) Egy amulett az Árpádok korából, rajzzal (u. o. 1904., 64.). Nagy Géza szerint (u. o. 1893., XIII. 233.) eddigelé csak egy esetben sikerült biztosan megállapítani (sírleletekből), hogy az ősmagyarok amuletteket használtak. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 29
