Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
450 Magyar orvostörténeti adattár 1625. (17. század.) Kuruzslók. — Gróf Esterházy Ferenc (1670—1740.) híres kuruzsló volt a maga idejében. Thaly Kálmán (Száz., 1883., 363.) tette közzé sajátkezű orvosi följegyzéseit, babonás gyógyításait, ráolvasásait (melyek egyrésze azért is érdekes, mert igen régi, szinte mythologiai eredetre mutat). Egyes recipéi után azt is oda tette, hogy: „Ezzel sok száznak használtam“, „Sok százszor próbáltam“ stb. Álljon itt mutatványul két „orvosság“ receptje: 1. „Fogfájásról való orvosság, az kit újhold pénteken kölletik cselekedni, vagyis orvosolni, az kinek az foga fáj: Isten jó napot tij hold, új péntek; akkor fájjon az én fogam, mikor háromféle húst én eszem: gyíkhúst, kígyóhúst, békahúst. — Ezen szókat penig háromszor kell mondani, és mikor akarja mondani az ember: tehát az ajtó közepiben álljon és az holdra felnézzen. — Probatum est.“ — 2. Szömőcsén [—verruca] ellen. Ha sok szömöcsén vagyon emberen, bár azon ember akármely messzire legyen is, írja meg akármely embernek, vagy akár ott legyen is, hogy ü rajta illyen-illyen helen szömöcsény vagyon, bár feles legyen is. Menjen azon ember az erdőre és keressen fenyőfát ki fenyőmagot terem, és legyen az esziben, hogy: Ihol, te fa, én téged úgy váglak, hogy soha fris ne lehess és elveszszenek azon embernek szömőcsői, — megnevezni kölletik az embert, az kin van, azon embernek, az ki levágja az fát, és eszében tartsa, mondván, hogy: Te fa, ihol én, mivel ezen-ezen az emberen sok szömőcsén vagyon, kiváglak, úgy hogy kiszáradj, és valamint te kiszáradsz: azon emberen is az szömöcsények kiszáradjanak!“ Az utóbbi nem egyéb, mint a 15. századból fennmaradt nevezetes bagonyai ráolvasásnak kétszáz évvel későbbi alakja (v. ö. Ipolyi: Száz., 1872., 2. és Jakubovics helyesbítései: Magyar Nyelv, XVI. évf. 79.) Ä „fenyő“ alatt itten a boróka (juniperus) értendő. 1626. (17. század.) Nők. — a) Batthyány Ferencné Lobkovitz Poppel (Popel) Évának (Zrínyi Miklós költőnk nevelőanyjának) doktorkodása. — A régi magyar udvartartásokban a ház asszonyának nemcsak az ifjak és a leányok nevelésére és taníttatására kellett felügyelni, hanem egészségükre is. A főúri kastélyokban mindenütt találunk külön patikaházat és egy sereg receptát. Állandóan alkalmazott fűszedő asszonyok („füvesek“, v. ö. MOE, I. 75.) is voltak a kastélyokban. A Batthyányak udvarnépének összeírásában például mindig ott találjuk a fűszedő asszonyokat s olykor a fürdőst is, aki félig-meddig szintén orvosszámba ment. A 16. században a Batthyányak asszonyainak orvosságai az egész országban ismeretesek voltak. Többen fordultak hozzájuk, mint a leghíresebb bécsi orvosokhoz. Batthyány Ferencné, Poppel Éva asszony, Zrinyi Miklósnak (a költőnek) nevelőanyja azonban még ezeket is fölülmúlta. Tanultabb és keresettebb orvos alig akadt nála abban a korban. Gyűjtötte az orvosságokat és a recepteket. Udvari összeköttetését, az ausztriai főurakkal való rokonságát is arra használta, hogy orvosságokat szerezzen. Levelezett olyan tudós férfiakkal, akikről tudta, hogy orvoslással foglalkoznak. Ilyen volt például Pursius Sámuel, aki sikeres szemgyógyításairól volt híres. Mikor Poppel Éva patikája megtelt s mikor elegendő kipróbált receptája volt, megkezdte az orvosi tanácsadást és az orvosságok küldését. Ismerőseinek és ismeretlennek egyaránt szolgálatára állt. S csakhamar országos híre lett neki. Számtalan orvosság-tudakozó levelet kapott s egyet sem hagyott válasz nélkül. Magyarország legnagyobb családjai éltek az ő tanácsával. Thurzó György nádorispán családja számára pél-
