Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
426 Magyar orvostörténeti adattár die Apotheke im Jahre 1776 an Franz Müller aus Troppau gebürtig überging, der sie 1794 seinem ältesten Sohn Franz Xaver Müller überliess, aus dessen Händen sie nach des Vaters Testament 1804 am 1-ten Januar an Carl Müller als jüngern Sohn übertragen wurde“ stb. (A budapesti gyógyszerésztestület nyilvántartási illet, bekebelezési könyvéből. A nem mindenben megbízható adatok bírálatát és a szt. Háromsághoz címzett patika további történetét 1. Gy. H. 1899. évf., 19. és köv. számaiban.) 1529. 1686. Tábori kórház a Margitszigeten, a mai főhercegi nyaraló helyén, a szt. Mihály-kolostor romjainak támaszkodva (a Buda várát ostromló seregek számára). Brüll, 37. 1530. 1686. Mérgezés. — „Petneházinak sem esék szerencséjére a vitézség (Budavára bevételekor); mert a németek csudálván nagy próbáit és azért irigykedvén rája, holott már a német császár grófi titulust is küldött vala neki, ebéd felett mérget adatnak be neki. Melyet eszében vevén, asztaltól kimegyen, és paripára ülvén, a mezőn kínjában addig nyargaló- zik, míg a méreg a melegtől s izzadástól nagyobb erőt vevén, megöli. Ha magyar vagy s sokáig élni akarsz, okos ne légy, vitéz ne légy, s pénzed se legyen sok.“ (Cserei Históriája, 1852., 166.) 1531. 1686. Dukány (?) Kristóf orvosdoktor; Haberle (15. old.) állítása szerint 1686-ban született és Veszprémben egy Observationes botanicae c. munkát adott ki. Nincs tudomásom ily nevű magyar orvosról; valószínűleg írás- vagy sajtóhiba. Talán Deccard akar lenni (v. ö. W., IV. 92., legalul). Haberle az ő kis munkájában (12—15. old.) röviden elsorolja a 16. és 17. században élt magyar orvosbotanikusokat is (Purkircher, Monavius, Gensel, Vette, Rayger Károly, Raymann J. Ádám), de értekezésének ebben a részében semmi eredetiség nincsen; egyszerű kivonatolása Weszprémi munkájának. 1532. 1687. Magyar gyógyszerek. Morbus Hungaricus. — Jacobi (Dissert. inaug. de lue Pannonica, Erfurt, 1687., 41.) a következő magyar gyógyszereket ajánlja a morbus Hungaricus ellen: bolus armena Hungarica Tocaviensis, Pulvis Pannonicus ruber, Pulv. Canischiensis (ex nitro sulfurato, zingibere et cinnamomo constans). Ezenkívül még egy furcsa eljárást: a nyelvalatti vena ranina megvágását (melyről már máshol említettem, hogy veszettség alkalmával gyakran kivágták állatoknál, embernél) is ajánlja (u. o. 46.), de ezt csak ügyes sebész végezheti, nehogy úgy járjon a beteg, mint ő, mikor Komáromnál ebben a bajban feküdt és egy magyar fürdős úgy belevágott a nyelve alatti érkötegbe, hogy a nyelve megbénult bele. — A MOE, I. 138. oldalán említettem, hogy a fokhagymát Jacobi említi, mint a morbus Hungaricus gyógyszerét, Páriz Pápai idejében pedig kedvelt orvossága volt a pestisnek. Itt hozzátehetem, hogy a pestis elleni alkalmazása sokkal régebbi időkre nyúlik vissza: a német orvosok már a 15. század végén ajánlották (v. ö. Sudhoff: Deutsche medizinische Inkunabeln, 166.). ^__^-4533. 1687. Személyi adatok. — a) Ez évben halt meg Weber János híres eperjesi gyógyszerész, „S. C. R. maiestatis per Hungáriám Superiorem pharmacopola perpetuus“, vagy ahogy „Wappen der königl. freyen Stadt Epperies“ című 1668-ban megjelent könyve címlapján mondja: „Röm. Kay. und Königl. Majestaet durch Ober Ungarn immerwehrender Apo- tecker und Medicus Ordinarius.“ A MOE két első kötetében ismételve megemlékeztem róla. Csippék említi, hogy az eperjesi evang. templomban volt
