Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
418 Magyar orvostörténeti adattár esett a járvány áldozatául. (Acsády, 25.) A zalamegyei lakosság- s a Tisza— Duna köze borzalmas pusztulásáról lásd u. o. 28., 29., 31. Miskolcon ezer- ötszáznál jóval több halott. (Szendrei, Misk., II. 263.) Pozsonyban áprilistól kezdve dühöngött s még szeptember havában is naponta 69—70 embert ragadott el; a kir. kamara már májusban Modorba menekült. (Lichner, 79., 80.) A pozsonyi pestisbetegeknél gyakori volt az orrvérzés. (Rayger, 37.) 1497. 1679. Pestis egész Magyarországon. — „Jóllehet ez esztendőben is az erős mindenható Istennek fegyver és egyébféle nyomorgatás által régtől fogva igaz Ítélete szerént gyakorlott sok rendbéli büntetései meg nem szüntenek: mindazonáltal a megátalkodott nemzetnek vakmerő gonoszsága mind inkább inkább nevekedvén, Ő szent Felsége is ellenek való bosszúállásának csapását, ostorozását, bokros jajokkal megkettőzteti, néhol hármaztatja is. Mert a nagy pusztítással kegyetlenkedő döghalál szegény magyar hazánkat hirtelen való öldöklésével szélt ében által- járván, minden könyörűletesség és személy válogatás nélkül, gazdagokat, szegényeket eggy halomba rakott, ölt és sózott; úgy hogy sok helyeken nagy cselédű egész háznépet is mindenestül fogva kipusztítván, a meg- ölettekre házok ajtajit csak reá zárták, nem lévén, aki csak ajtót nyitott volna is reájok, annál is inkáb meghidegült, régen megmerevedett és meg is büszhödött testeket földbe takartatta volna. Ezen közönséges ítéletét a hatalmas Istennek semmiképen el nem kertilheté sok egyéb nyomorúság között, sokképen megpusztított Tarczal városa is,1 hanem templomok kerítésében szorulni kénszerített kevésszámú lakosai között is el annyira kegyetlenkedett az iszonyrí döghalál, hogy naponként tizenöten, tizenhatan, és többen is meghalván, hidegűlt testek kihordására és eltakarítására nehezen érkeztenek, a kevés nép közzül életben, egésségben a kik megmaradtak is.“ (Babocsay Izsák: Fata Tarczaliensia. Rumy Mon., 1.65.) 1498. 1679. Pestis (Pozsonyban) és a Felvidéken. — a) Sopron városának tanácsa Pozsonyba küldi egyik bizalmas emberét, hogy tudakolja meg, váljon csakugyan uralkodik-e a pestis ottani A pozsonyi tanács tiltakozik ezen gyanúsítás ellen és azt feleli, hogy csak „allerhandt hützige Fieber undt Petetsche, meistens unter den gemeinen Leythen im Schwung gehe,“ egyúttal megküldik a városi sebész bizonyítványát, mely szerint Pozsonyban naponta legfőlebb 4 ember hal meg, néha azonban egy sem. (Sopron város levéltára; Lad. XXIV. et Y, fase. XV. 1035., 1679. június 10.) A pozsonyi tanács azonban nem volt őszinte, mert a pestis már ekkor is kétségkívül nagy erővel pusztított Pozsonyban (v. ö.: Vámossy, 147. és köv.), Sopronban augusztus havában 230, szeptemberben 780, októberben 882 ember halt meg pestisben (Lauschmann, 27,) — b) Az ezen évi pozsonyi pestis előjelei voltak: hangyarajok, harangok megrepedése, az ég megnyílása és a nyílásban megjelenő szt. Mihály-lova, koporsóval (u. o. 150.). — c) Pozsonyban már az ezévi pestis alkalmával nyomtatott passier- scheinokat állítottak ki az átutazóknak. Egy ilyen b. Majthényi János részére kiállított átutazási engedély szövegét közli Szerémi: Emlékek a Majthényi bárók és urak családi levéltárából (1897.), 291. — d) „Auch hat obgemeldtes 679 Jár die hitz dermassen zuegenommen, welches villeicht zu grossen krankheiten ein ursach gewesen. Dan es hat die pest und andere übel seer grassiert, vil 1000 menschen an solcher seuch schnell Zemplénmegyében.
