Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 335 131., 319. Kétségtelen, hogy az itt közölt szövegben már eredetileg elírás vagy későbbi olvasási botlás van és „bei der Antimonia“ helyett „bei der Anatómia“ teendő. Itt u. i. az antimoniá-nak semmi értelme sincs és ha csakugyan az antimonról volna szó, akkor a szövegben „bei den Antimo- ??ns“-nek kellene állnia. Ezzel szemben régente szokásban volt, bogy a boncoló helyiségben, hullabontás közben, illatos szereket égettek el, az érzékenyebb, sokszor laikus, hivatalos személyek orrára való tekintettel.) 1207. 1624. Tarcsafürdő történetéhez. Aréna gyógyítása. Anabaptisták. — Vízkelety János levele. (0. L., a pozsonyi kamarához intézett levelek első sorozatában, 27. csomó): „Látván az kegyelmed nyavalyáját Posonban, tudakoztam az savanió víz hasznáról. Borsay Istvánon az arena annira volt, hogy öt holnapigb lábán nem állhatott miatta, csak kénlódott, szekérre tétette magát, és elkezdvén az savanió vizet innia, 4 napra megszabadolt telliességesen az arenátul. Egy stíriai papon annyira volt az arena, hogy inkább mind förödőben kellett vinni, az arena miatt az savanió vízhez vitette magát és 4 napra megszabadult tőle, közönségesen mongiak, hogy nem lehet oly arenas ember, az kinek nem használna mind járást. Kintsper- ger uramnak (báró Königsberger, Borostyánkő ura) vagion Borostian- kőben egy Kolpakher nevő tistartoia, az kit az előtt is ismertem, e télen az bal kezét és bal lábát megütötte az gutta. Úgy vagion, hogy egy újkeresztyén (anabaptista, v. ö. MOE, I. 88. és köv.) bánt legelőször vele, ollyan formán, mint kegyelmeddel most bánnak, alkalmasan használt az neki, de mégis vagyon erőtlenség az kezében és lábában, most az is az savanyó vizet issza, és nagy használatját mondja, hogy érzi. — Ezekről azért akarám kegyelmedet informálnom, hogy az én tanácsom az, hogy azzal az újkeresztyénnel egyött rakodnék fel kegyelmed és menne Tarosára, lenne az Balassy Istvánná asszonyom házánál kegyelmed szálláson, szóllana Balassy uramnak is kegyelmed, az savanió vizet inná kegyelmed és megszabadulna az arénától. Azonközben az újkeresztyén is bánhatnék kegyelmeddel, és így remélleném az kegyelmed meggyógyulását hamar. Kérem is kegyelmedet, fogadja meg ez iavallásomat, sok emberektől hallottam, hogy mind az két nyavalyáról igen hasznos ez az víz. Datum in Kismarton, 3. junni 1624. — Joannes Wizkelethy.“ A hazai anabaptisták történetéhez számos adatot szolgáltat Beck Józsefnek „Die Geschichts-Bücher der Wiedertäufer in Oesterreich-Ungarn“ c. könyve (megjelent 1883-ban, mint a Pontes rerum Austriac. II. (Diploma- taria) 43. kötete, melyben (485—486. old.) az újkeresztény fürdősök 1654. évi szabályzata (Baderordnung) is közölve van. 1208. 1624. Köztisztaság. — „Az szemetet valaki az ház eleiben xígy mint az utczára kihordja, avagy karót ver, az ki ártalmas, egy forint az bírsága.“ (Szombathely városának statútuma. — Corp. Statut., V. [2.] 162.) ' 1 i' ír 1209.1624. Pestis. — a) Debrecenben nagy pusztulást okoz. (Szűcs István: Debrecen város története, I. 259.), szintúgy Horvátországban is. (Margalits, II. 627.) — b) Pathai István veszprémi ev. ref. lelkész (v. ö. Szinnyei X. 471.) orvosi tanácsokat ad rokonának, Kanizsai Páli! Jánosnak (dec. 12. kelt levelében): mit kell cselekedni, ha a pestis meglepi az embert? (érvágás, mithridatium); a tályog vöröshagymából, liliomgyökérből stb. készített tapaszokkal érlelendő s aztán késsel vagy marószerekkel megnyitandó; (Fahó 100.) Egy másik levelében (u. o. 116.) arra nézve ad tanácsot, hogy kis gyermekeknél hogyan kell reponálni a végbélelőesést (procidentia ani) és
