Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
216 Magyar orvostörténeti adattár szerencsétlennek szívén keresztül verte a hóhér a meghegyezett karót. A városi polgárság erkölcsi gondolkozásmódjára jellemzően érdekes egy szolgálónak Lőcsén 1655-ben történt esete. Gyermekének meggyilkolásáért elevenen eltemetésre ítélte a tanács; a leány a borzasztó haláltól menekülni óhajtván, elhagyta katolikus vallását, a protestáns hitre tért át, minek következtében azon kegyelmet nyerte, hogy a hóhér egy tüzes fogóval egyet csípett mellén, azután lefejezte. A paráznaságot s ennek összes következményeit vadnak mondható szigorúsággal sújtó törvények a 17. század végén is teljes érvényben voltak. (Demkó, [2.] 119—122.) 841. 1566. Fürdősök. — Udalricus Mosengal de Kricker(h)aw erdélyi balneator a bécsi egyetem orvosi karán a sebgyógyításból, csonttörésekből, ficamok kezeléséből és az érvágásból sikeres vizsgát tesz. (Acta Vindob., IV. 84.) Néhány évvel később a syphilis gyógyításából is vizsgázik és mint chirurgus ad Divum Marcum in cura morbi gallici per suffumigium nyer Bécsben alkalmazást (u. o. 117., 206.). 842. 1566. Balf fürdő. — Kanizsay Orsolya (özv. Nádasdy Tamásné) latinnyelvű levele (Bécs, 1566. dec. 20.) Sopron város tanácsához, melyben azt kéri, hogy özvegy Maylád Istvánná (Nádasdy Annának), ki egészsége helyreállítása végett Balfra szeretne menni, kényelmes lakásról gondoskodjanak ottan. (Sopron városa levéltárában: Lad., XXIV. et Y., fascic. IV., num. 251.) 843. 1566. Hadi sebesültek kiváltságai. — „Ami a hadakozás dolgát nézi, végeztetett, hogy akik a hadban megsebesednek, avagy meghalnak, ne tartozzanak idő előtt mást állattni helyekbe, se nemes ember, se székely, se a szász uraim; de a betegek búcsút vévén őfelségétől, ha haza következhetnek, az ilyenek tartozzanak helyekbe, jó hadakozó szerszámmal, mást állattni, de akik ott az hadban betegen feküsznek, erre ne kénszeríttesse- nek.“ (A nagyszebeni országgyűlés határozata. — Érd. Orsz. Emi., II. 321.) 844. 1566. Pestis Magyarországon. (Sticker, 104.) 845. 1566. Morbus Hungaricus. — „1566-ban hazánk földén egy új, sajátszerű, az orvosok által addigelé még nem észlelt járvány ütötte föl fejét Komáromnál, az ott táborozó császári német hadsereg közt szörnyű pusztítást okozott, s ez okon az orvosok azon járványos kórt febris castrensis, vagy hungarica-nak keresztelték, magyarul hagymáznak nevezték, azaz hadmásának,- mivel annyi emberéletet szokott elsöperni. mint a had. A leg- eljső hírek e betegségről 1542-ről fordulnak elő. A német birodalmi seregben, mely Joachim brandenburgi őrgróf vezénylete alatt a törökök ellen indult, előbb a Buda előtti táborban, de leginkább visszavonulásakor járványos betegség ütött ki a hadseregben, mely 30.000 katonát sepert el (1. Rózsay József: Adatok a hagymáz oktanához. 1868. 13.) Dühösen tört ki a tábori hagymáz a Komárom előtti táborban, a Duna és Vág összefolyásánál, leginkább szenvedtek miatta az idegen hadak, de a magyarok, szintúgy mint a törökök, bántatlanul maradtak. Még erősebben dühöngött ezen kór a Győr melletti táborban, de legerősebben akkor, midőn a katonák elbocsáttattak, és Német-, Csehországban, Burgundban, Belgiumban, Olasz-, sőt Angolországban is elszéledtek, és ezen kór csiráit, ezen országok földén elterjesztették; Bécs városa leginkább szenvedett, hol 1 Jacob Grimm: Deutsche Rechtsalterthümer, 691. (Göttingen, 1854.) 2 V. ö. MOE, II. 297.
