Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 217 a nyilvános épületek megteltek beteg katonákkal és a halottak s haldoklók az utczákon kevertek.“ Ezeket mondja Fekete Lajos (A magyaroszági ragályos és járványos kórok rövid történelme, 1874, 23.) és ő utána mások (Száz., 1900. 546, 547.) a „magyar betegségiről. Az 1542. évi járványról bővebben értekezik Langius: Epistolarum medicinalium vol. tripart. (Francofurti, 1589) c. munkájában. Neki jó alkalma volt a betegséget megismerni, mert brandenburgi Joachim szolgálatában állott. A Századok idézett helyén azt olvassuk, hogy „Langius a betegséget kausos-n&k nevezte el, a történetírók pedig pontos név megnevezése nélkül emlékeznek meg e járványról“, ez azonban annyiból nem egészen helyes megállapítás, mert a kausos (kauson, latinosán causus v. causon) betegségnév már évszázadokkal Langius előtt járatos volt. A gyöngyösi szótártöredékben (M. Tud. Akad. kiad. 1898.) causon: febris ardens, PP-nál causus: gyujtovány hideglelés, Kraus szótárában causus: das brennfieber, der Kau sus (a gör. kálóból, égetni); ném. prenet fieber (= brennfieber, 1482-ből): causon; ang. burning fever: febris ardens, kausos, kausodes, kauma Hippocratis, fr. mal chault (1355-ből, Du Cange): morbus calidus, petechialfieber, petechial- typhus (Höfler). „Es bedarf keines weiteren Beweises, dass die ungarische Krankheit im Wesentlichen ein Petechialtyphus war... Die Eigenthüm- lichkeit der Krankheit bewirkte, dass man noch lange nachher jede nur einigermassen ähnliche Krankheit, namentlich den Petechialtyphus selbst, als ungarisches Fieber bezeichnete“ (Haeser: Hist.-pathol. Untersuchungen, 1841. II. 53. Hosszabb, 18 oldalra terjedő értekezés a morbus Hungaris-ról, nevezetesen pedig az 1566. évi járványról. Többek közt azt is említi, hogy némelyek a csömörrelTevesztették össze, melyet a németek Tschemmerlé- nek is neveztek, de azonkívül a Hauptweh, Bräune és rothe Ruhr nevezet is járta náluk. Megjegyzem, különben, hogy Básthy: Magyarok Emléke c. munkájában (13. old.) már évekkel Haeser előtt (1836-ban) szintén határozottan azt mondja, hogy a magyar betegség nem volt más, mint hagy- máz, — bizonyára még régebben publikált előttem ismeretlen orvosi vélemény alapján.) A magyar betegségről 1. még Győry Tibor kimerítő mono- ( gráfiáját: Morbus Hungaricus, orvostört. tanulmány (Bpest, 1901. 197. old.). 846. 1566. Betegápolás. — Egy dajkának (Abafalván, Putnok közelében) 4 forint (!) havi díjat ajánlanak fel egy csecsemő ápolásáért. (Linzbauer, I. 195.) 847. 1566. Orvos-gyógyszerész (Nagy nevű) a Batthyány-család udvarában. Körmöcbányái levéltár: Miss. Regestrum, 1566. (Baradlai, I. 166. után adom.) 848. 1567. Thurneysser. — Ferdinánd főherceg megbízásából 1567— 1568-ban Magyarországon járt, úgylátszik az itteni bányák tanulmányozására; de inkább gyógyítással, kuruzslással foglalkozott, mint a bányák vizsgálatával, melyben különben nagy szaktekintély volt a maga idejében. Lásd róla Beber cikkét: Mitteilungen, V., 433. és MOE, I. 295. 849. 1567. Pestis (Erdélyben). — „Most Erdeibe nagy halál kezdetett.“ (Beregszói Hagymás Kristóf levelében, 1567. febr. 15. — MNy., 1928., 178.) 850. 1567. Dudith András, volt Csanádi és pécsi püspök, a saját házasságáról (v. ö. MOE, I. 119.), Commendoni bíboroshoz intézett levelében (Theiner: Vetera monum. slavorum meridion. hist, illustr. II. 1875. p. 48.): „Scribitur ad me variis ex locis, quam fulgurent, quam tonent, quam in me fulmina illa sua, nimium jam hebetata, Romani exacuant, quibus ego id consilii darem, ne capite omisso redivivum curarent. Habent, ubi sum-
