Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
214 Magyar orvostörténeti adattár manapság; ma már csak a népmesék vasorrú bábája és a szivárványnak, palóc vidékeken dívó bába-bukor, bába-bukra elnevezése őrzi a rokon- fogalmat. A boszorkány, vénasszony és bába közti összefüggés magyarázatát adja Horger Antal: MNy., 1911., 117. 839. 1565. Pestis. (Brassóban.) — „In tumulum.... Wolfgangi Finckii Coronensis peste exstincti: Ergo iaces matrem, fratrem, Wolphgange, secutus: Unus adhuc, foderet quem fera pestis, eras. Nempe lues adeo nostram dum saevit in urbem, Ut fere pars hominum tertia peste cadat“ (Quellen, V. 8.) 840. 1566. és köv. — Titkos kéjelgés, paráználkodás, vérrokonok közti házasság, sodornia, magzatelhajtás elbírálása és büntetése felvidéki városainkban. — Habár némely városunk statútumai (Budai jogkönyv, 286.) paráználkodás eseteiben csak a magát önként átengedő felnőtt leányt büntetik s ezt egyes esetekben alkalmazták is (mint péld. Lőcsén, 1566-ban, mikor egy szolgálót arra ítéltek, hogy fején szalmakoszorúval — v. ö. MOE, I. 212. — dobszóval körülvitessék a városban s nyilvánosan megvesszőztessék, miután azonban a tanács a leány bűntársát, egy aranymíves-legényt, rábírta, hogy a leányt nőül vegye, a nyilvános büntetést elengedték), legtöbbször azonban a férfi és a nő egyformán lakoltak. Kiskorúakkal szemben sokkal enyhébben jártak el. Selmecbányán 1580-ban egy 13 éves leányt, ki a mezőn fiúkkal paráználkodott, nem büntették meg, csak megintették, ellenben keményen megdorgálták az anyját, gondatlan nevelése miatt. 1623-ban Lőcsén egy rézöntőlegény mesterének leányát elcsábította s gúny tárgyává tette, miért testi fenyítést és becsületvesztést érdemelne, de fiatal korára való tekintettel csak egy napra a „narren-ketterl“-be zárták s másnap 3 évre kiutasították a városból. A nem-városi illetőségűek rendes büntetése az összeesketés után örökös száműzés a városból, s ha bebizonyult, hogy a vétket ismételten követték el, nyilvános vesszőzéssel súlyosbították a büntetést. A városi polgárokra is alkalmazták büntetésül a száműzést, de gyakori eset az, hogy a paráznaságért elítéltekért tisztességes nők és férfiak esedeznek a hatóságnál, mely ilyenkor a büntetést pénzbírságra, fogságra vagy ideiglenes kiutasításra változtatja. A büntetést még azon esetben sem engedték el, ha az illetők a gyermek születése előtt törvényesen egybekeltek; mert az így született gyermek jogait kétségbe lehet vonni. Előkelőbb polgárok gyermekeinél beérték a hatóság előtti dorgálás után az összeházasítással, vagy ha a vétségnek következményei nem voltak, a leányt a templomban a sekrestye ajtaja elé térdeltetve, egyházi vezeklésre, a férfit pedig pénzbírságra ítélték. A polgár gyermeke és idegen közt elkövetett vétek esetében az előbbinek büntetése mindig enyhébb. Egy ilyen esetben (1634.) a szolgálót örökre száműzték, a polgár fiát 3 évre uta- síták ki a városból, úgy hogy ha ezen idő leteltével tartózkodása helyének hatóságától jó erkölcsi bizonyítványt hoz, becsületének sérelme nélkül visszafogadják [lőcsei „Malefizbuch“]. A vérrokonság általában házassági akadály lévén, a vérfertőző paráználkodást halálos véteknek tartották, melynek büntetése elevenen meg- égetés. Királyaink decretumai a negyedik ízig rokonságban levők közt elkövetett vérfertőzést a nóta infidelitatis-t magokra vonó esetek közé sorolják. (Deer. I. Math. reg. an. 1462. art. IV. Corpus Juris.) Városaink tör
