Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 205 készített boritalt adott. Ezt a füvet nádra- (natra-) fűnek is hívják. (Orsz. Levéltár, Nádasdy-levélt.) V. ö. MOE, II. 267. („Nádrafű“ alatt.) 817. 1562. Törvényszéki. — „Az lopóknak, gyilkosoknak, paráznáknak, vérontóknak, tag szakaszt óknak, hamis hitüeknek, verekedőknek és akik kéket ejtnek, bírsága minden székeken, Marus, Udvarhely, Aranyos, Csik, Gyirgyó, Kizdi és Orbai széken, fele részéből az király bíróé leszen, hason- fele ün köztök, az kapitán és az szék bírája s az szék-ülők között az ű szokások szerint osztassák.“ (A gyulafehérvári országgyűlés határozata. — Érd. Orsz. Emi., IT. 124.) 818. 1562. Pestis. — a) (Pozsonyban.) Kőrös Gábor dr. írja Nádasdy Tamásnak (1562. febr. 20.), hogy Pozsonyban dühöng a pestis s Cornax bécsi orvos azt mondja, hogy az osztrák fővárosban is megjelent a járvány. (Orsz. levéltár. Nádasdy levélt.) Ez év június 30-án is azt írja (v. ö. MOE, I. 238.), hogy a pestis még mindig erősen pusztít Pozsonyban. Lásd még Kovachich adatát (Linzb., I. 180.). — b) (Sopronban.) Sárkány Antal írja Nádasdy Tamásnénak (Sopron, 1562, advent első vasárnapján): „Annak fölötte az istennek haragja is teljességgel rajtam vagyon . . . Házam népében immár huszonötén haltak meg pestisben, szakácsom kedig mastan fekszik benne; feleségemnek kisebbik fiát is eltemetém, úgyany- nyira, hogy immár teljességgel csak én magam vagyok mind kemencefütő, kulcsár, szakács. Mindent én magamnak kell mívelnem. Senki feléjem sem mér jűni. Azért könyörgök kegyelmednek, mint kegyelmes asszonyomnak, hogy kegyelmed imáttasson istenhez érettem: vegye el immár az ü csapását rólam.“ (O. L., Nádasdy levéltár.) — c) Óvórendszabályok a pestis ellen. Ez évben jelent meg I. Ferdinánd fontos pestis elleni Infection- Ordnnngja (teljes szövegét adja Linzb., I. 181.), mely minden későbbi ordo M pestis-nek mintája volt s lényegében taríaTlnazza a ma is érvényben levő járványellenes közigazgatási óvórendszabályokat. 1659-ig tizenhárom hasonló „Infectionsordnung“ jelent meg, melyek keveset különböznek egymástól. Alapelvük, hogy a fertőző betegségek főterjesztője a beteg és annak holmija, ruházata, bútora, továbbá a vásári dolgok, állati bőrök, stb. Elrendeli, hogy külön ellenőrző járványorvosok (magistri sanitatis) és sebészek látogassák szorgalmasan az elkülönített betegeket, ellenőrizzék a lazarétumok rendjét, tisztaságát stb. 819. 1563. Húgyhajtók. — Bagody Márta, Nádasdy Tamásné „szolgáló asszonyembere,“ írja a volt nádor özvegyének, hogy az ő nénje nagyon beteg, „vagyon csak az Istennek markában,“ a vizelete megállóit. „Ha Nagyságodnak volna jawor zyl (jávor-szili) avagy egyéb orvosságot tudna Ngod, küldene kegyelmed. Az Istenért ne hadnája Nagyságod, mert any- nyira eldagadozott, hogy immár nem bírunk vele.“ (Orsz. levéltár; Nádasdy lvltr., N. 5. csomag.) 820. 1563. Csömör. Hideg csömör. — „Bizonynyal írhatom Nagyságodnak, hogy a pestis rajta (Vida porkolábon) nincsen; az hideg csömör volt rajta.“ (Szele Jakab levele Nádasdy Tamásnéhoz. Orsz. Levélt.) A csömör betegségről lásd MOE, II. 289. és ebben a kötetben. 821. 1563. Gyógyszerész-memorandum. (Lőcse város levéltárából, XII. I. 42. Kivonatosan.) „Tudjuk, micsoda aljas emberek és impostorok rontják és s^entség- telenítik e legnemesebb (orvosi) tudományt, hogy mostanában Magyar- ország területén valóban tudós, igaz és okos Galenus szerint való orvost alig lehet találni, hanem csupa borbélyok, csalók és vénasszonyok aratnak
