Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
206 Magyar orvostörténeti adattár dicsőséget tudós orvosok képében, akik, mivel az orvoslást kellő alap és tudomány nélkül űzik, többeket megölnek mérges szerekkel, mire nézve mindenütt bőven akadnak példák ........... A z érvágásban semmi szabályt nem követnek, minek következtében sokaknak agyát és szemét, másoknak meg egész testüket teszik tönkre és mindez csak azért történik, mert semmi bölcs írók véleményére nem támaszkodnak, hanem csak saját eszük után indulnak. . , Vájjon, vannak-e most igazi gyógyszerészek? Hamar megítélhetjük, látva azt, hogy azt se tudják, micsoda feltételek szükségesek ezen helyiségek fenntartására és vezetésére. Kérdem, miképen készíthetnek az ilyen emberek compositákat, mikor a simpliciá- kat sem ismerik? Galenus mondja az orvosokról, hogy tudatlanságukban adnak compositákat és nem ismerik a simpliciákat! Ha mai nap lenne szokásban ezen officinák megvizsgálása tudós és tapasztalt férfiak által, nem kétlem, hogy rövid idő alatt ismét kellő készültségű növendékek kerülnének, kik aztán a városoknak és vidékeknek is hasznára lehetnének. Mert a gyógyszerész a beteg meggyógyulása körül a dicsőség nem kis részét magának igényelheti, aminthogy az orvos jobb kezének is mondják. Mert a miként orvos a gyógyszer megválasztása és előírása által, azonképen a gyógyszerész ennek elkészítése és kiadása által segíthet, de mindketten veszélyeztethetik a beteg életét, ha az egyiket a másiknak keze nem vezetné. Továbbá a tanult gyógyszerész tanult gyakornokot nevel, csakúgy, mint a tudatlan tudatlant, miért is azt vélem, e pályára nem is kellene mindenkit bocsátani. Melyek most már az igaz és jó gyógyszerészek elengedhetetlen föltételei, röviden a következőkben akarom összefoglalni: Elsőben. Legyen a gyógyszerész jámbor, hűséges, liberalis, jó lelkiismeretű, tiszta életű, józan és főleg emberséges. Másodszor. Jártas legyen a compositákban, ismerje jól a simpliciákat, tudja ezeket megkülönböztetni szaglás, ízlés, látás, tapintás által, melyek elengedhetetlen kellékei a tökéletes gyógyszerésznek s mint ilyenek veleszületett képességei legyenek. Harmadszor. Járjon szorgalommal gyakornokai után, hogy okos rendszeres emberekké, ne pedig szédelgő empirikusokká váljanak, tanítsa őket megkülönböztetni helyes recepteket a helytelenektől, javítsa ki ezekben a javítandókat, mert sokszor még a tudós orvosok is olyan recepteket írnak, miket maguk sem. összeállítani, sem elkészíteni nem tudnának, aminthogy erről magam is sokszor meggyőződtem. Negyedszer. Szorgalmasan járjon füvek, virágok, gyökerek gyűjtésében, tartsa el és őrizze műszabály szerint, hogy necsak az embereknek, hanem majd annak idején az Istennek is felelhessen. Mert sok embernek lelkét is megmentheti vagy kárhozatba juttathatja gyógyszerei által. Vigyázzon arra, hogy halálos mérgeket ismeretlen embereknek pénzért el ne adjon, sőt igazság szerint kötelességének tartsa kikérdezni, kivallatni az olyan embereket, kik ilyes szereket az officinából venni akarnak. Ötödször. A gyógyszertárt ne zárva, hanem nyitva tartsa és az embereknek pénzükért ennek megfelelő jó gyógyszereket szolgáltasson ki... Nem akarom titkolni bölcsességtek előtt, hogy egy hét óta, mit (bár hívatlanul) köztetek töltöttem, mindenfelől szívességgel és jóakarattal fogadtak polgártársaitok, irántam tanúsított barátságtok miatt. Mivel pedig tudom, hogy a sok jó tettet, mivel engem Magyarországba való érkezésem óta elhalmoztatok, kellőképen meg nem hálálhatom, óhajtok körötökben megmaradni s minden szükségben Isten kegyelmével, tudományommal nektek szolgálni, amint tehetem. Valóban sajnálom, hogy officinátokat eddig nyitva nem találtam és nem is láttam, pedig szokásom ellenére van az officinákat látogatlanul hagyni. Egyebekben pedig kérlek, jeles és tudós uraim, amennyiben bölcsességtek jónak találja, ajánlatomat fogadjátok kegyesen, átveszem officinátokat s ha lehet helyre állítom és vezetem bölcsességtek jó akaratával, amint illik és szükséges. Mindazonáltal nem akarom, hogy Pardus majdan szememre vesse nekem, hogy az ő vesztére érkeztem ide; azért, hogy jövőben jobban akarja-e majd vezetni, arról bölcsességtek szerezzen meggyőződést. Én minden módon belenyugszom határozástokba, de el vagyok tökélve, teljes lelkemből elszánva, csak
