Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 5 nus 1888—95 közt működött az Agna de Diós pokloskolóniában, míg maga is áldozatul esett. Jezsuiták, redemptoristák, maristák, Mária oblatusai, a párizsi és lyoni misszióházak papjai, Picpus-társaságbeliek, fehér-atyák, szentlélek-atyák, szaléziámusok, irgalmasnővérek, franciskánák, dominiká- nák, a jó segély nővérei, a clugnyi és chambéryi József-nővérek, a Notre- Dame-nővérek, a marista-nővérek és a Pál-nővérek vezetnek a világ különböző pontjain poklosházakat. 2. 1C02. Papok. Apácák. — Az első magyar orvosok (szt. István idejében) bencésszerzetesek voltak. Ők voltak a pécsváradi (szt. István által szűz Mária és szt. Benedek tiszteletére alapított) kolostor első lakói. E kolostor többek közt négy betegápolóval és hat fürdőszolgával is el volt látva. Linzbauer szerint (Gyógyászat 1872. 157.) a kolostor első lakói montecassinói szerzetes-orvosok voltak. Ugyanő azután hosszasabban szól a külföldi és hazai szerzetesrendek orvosi szerepéről a 11—14. században. V. ö. Demkó 8Í. (eltérés az évszámban!). Mindenesetre szt. István bölcsességére vall, hogy hazánkba éppen a bencéseket telepítette le, kiknek rendi szabályaiban a cura infirmorum is bennfoglaltatik; (v. ö. J. Schumacher: Deutsche Klöster. Mit bes. Berücksichtigung d. Benediktiner- und Zisterzienserordens. Bonn, 1928. 104 művészi képpel). 3. 1006. Pestis? — Éhínség és pestis az „egész világon“, mely három évig tartott; (Magyarország nincs kifejezetten említve). Linzb. I. 2. 4. 1007. és köv. Ispotály. Xenodochium. — Xenodochiumok (ispotályok) alapítása magyarok számára Rómában, Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Pécsváradon. („Balneorum servituti deputati, quos a stuba stubarios vocare possumus.“) Linzb. I. 2, 4, 7, 26. 32. 69. A jeruzsálemi hospi- tale-ról 1. még Árpádkori új okmánytár I. 51. 52. 5. 1015. Vízvezeték a pécsváradi monostorban. — „Aque etiam conductu, qui omnes fratrum officinas circuiret, idem decoravimus monasterium.“ (Szt. István privilégiumában. Vatikáni magyar okirattár, 1889, I. sorozat, IV. kötet, 577.) Azonkívül a Xedonochiumhoz négy betegápolót (ministri infirmorum) és hat fürdőszolgát (stubarii). Linzb. I. 4. Bátky Zsigmond, ki (a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tárának Értesítőjében, 22. évf., 1930., 2. fűz., 83.) alapvető értekezést írt a magyar ház eredetéről és a stuba szó magyarországi vonatkozásairól, figyelmeztet rá, hogy a Linzbauer idézte oklevél a 13. század elején készült, a pannonhalmi és pécsi alapító oklevél felhasználásával (v. ö. Szentpétery Imre: Szt. István király pécsváradi és pécsi alapítólevele; Értekezések a tört. tudom, köréből, XXIV., 10. szám, 1918.); a monostor azonban természetesen már 1015-ben fennállott s a stuba és a stubarius is járatos lehetett akkor ottan, amint germán földön csakugyan úgy is volt. 6. 1016 és köv. években: Pestis „per universum fere orbem“; (Magyar- ország nincs külön említve). Linzb. I. 6. 7. 1035. Törvényszéki orvostan. Emberölés. Erőszakos nemi közösülés. Mérgezések. Sebzések. — Szt. Istvánnak ezekre vonatkozó törvényeit kivonatosan közli Linzb. I. 7., a Corpus juris Hung. után. A teljesebb és hitelesebb szöveg (az admonti kódex után) az Árpádkori Új Okmánytárban (I. 3—14.) található. — Mai szemmel nézve talán különös, de úgy van, hogy szt. István még a szándékos gyilkosságra sem szabott halálbüntetést, hanem csak 110 aranypénznyi bírságot. Ebből 50 pénz jutott a királyi kincstárnak, ötven az atyafiaknak, 10 pedig a békítő, fogott bíráknak. Tehát a vérdíj, a gyilkos fejének megváltása mindjárt szt. István idejében életbelépett. A véletlen emberölés bírsága csak 12 aranypénz vala.
