Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
174 Magyar orvostörténeti adattár quibus canales per quos fluunt, et sedilia ex lignis facta, sic sunt accreto lapide ceu cortice tecta, ut prorsus lapidea videantur“); a liptómegyei Szent-János meleg forrás, melyből nagy erővel tör elő a víz s a bőrbetegek „quibus scabie et psoris foedata est cutis“ erősen látogatják; a zólyomi vár alján levő savanyúvizek (acidulae), melyek a lépbajosokat (splenetici) gyógyítják; a lévai vár közelében levő acidula; a nagyváradi szent László- forrás; a Kassa közelében levő mislyei hidegforrás (fons ad Mislam), melyet úgy használnak a betegek, hogy a víz közelében található köveket megmelegítik s a vízbe helyezik. 706. 1549. Henisch György mint nyelvész. — A bártfai Henisch György születési éve. Kiváló nyelvész és a bázeli orvosi kollégiumnak több ízben 31. Henisch György. (Nemzeti Múzeum, Apponyi-könyvtár.) Az arckép alatti versben célzás Henisch csillagászati tanulmányaira. E képet sem Weszprémi, sem Szinnyei nem ismeri. dékánja. Nyelvészeti munkáinak méltatását 1. Melicli János: A magyar szótárirodalom. (Nyelvtudományi Közlemények, 35—37. kötet.) Henisch György fiának, H. János augsburgi orvosnak (1585—1666) szép emlékérme, mely abból az alkalomból készült, hogy a pestistől fenyegetett veronaiak 1630-ban segítségét kérték, megvan Faludy Géza gyűjteményében. Cormano (Kornemann) müve. 707. 1549. János, Selmecbánya orvosa. (V. ö. Sobó Jenő: Selmecbánya, 1910., 93.)
