Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 175 708 1550. Fürdő, gőzfürdő Brassóban. — Sokszor van róluk szó a városi számadáskönyvekben (1. Quellen, III. 830. „Balneum“ címszó alatt); többek közt szó van a stuba mulierum-ró\ és arról a házról, hol a nők vetkeződnek (domus, ubi feminae se exuunt). 709. 1550. Borbély sebészek céhszabályai az öt szász városban, Izabella királyné által megerősítve. Megvan az OL erdélyi főkormányszéki osztályán. 710. 1550. Stopius Márton (Martinus Stopius Alostanus Flandrensis brassai doctor physicus félévi fizetése 50 forint. (Quellen, III. 569.) Wesz- prémi nem ismeri, ellenben gyakran van szó egy Stopius Mártonról (meghalt 1581.), mint bécsi egyetemi rektorról és dékánról az Act a V indob., IV. kötetében (332., 335., 339., 341., 345., 346. stb.) 711. 1550. „Scabies“ (= syphilis?) — Czobor János írja (Bécsből, 1550. márc. 7., OL.) Nádasdy Tamásnénak: „Melius valeo . . . aliquantulum etiam Dnus Gabriel egrotat eo quod scabiosus est.“ (V. ö. MOE, II. 187.) A következő (1551.) évben Batthyány Ferenc horvátországi bán írja Ná- dasdy Tamásnak, hogy a magyar ifjak külföldön elverik a pénzüket, eladják a lovukat, marhájukat s helyette franciát hoznak haza. „Ezért nem kellene oly igen sokat költeni Bécsbe.“ (Takáts Sándor: A régi Magyar- ország jókedve, 14. old. után idézem.) 712. 1550 körül. Orvosi botanika. Gyógyszernevek. — Szegeden (a ferencrendiek könyvtárában) Iványi Béla megtalálta Fuchs Leonárd „De historia stirpium“ c. híres munkájának 1542. évi kiadását, melybe ismeretlen kéz körülbelül 300 régi magyar növénynevet jegyzett be, néhol részletező botanikai leírással. Ernyey József onomatológiai s részben orvosi és művelődéstörténelmi szempontból érdekes glosszákat írt ezekhez, főleg azt igyekezvén kifejteni, hogy általában miként keletkeztek a magyar növénynevek és hogy mennyi ezekben a régi klasszikus hagyomány? Nincs helyem rá, hogy behatóbban foglalkozzam itt evvel az alapos és fontos értekezéssel; aki a magyar gyógyszernevek iránt érdeklődik, nem fogja nélkülözhetni. (A szegedi Acta universitatis 1931. évi sorozatában jelent meg.) 713. 1550 körül. Ráolvasás. Benedikció. Amulettek. — A gyöngyösi ferencrendi könyvtár egyik régi könyvében („Enchiridion locorum communium adversus Lutherum“ . . . Ingolstadt, 1545.) a következő bejegyzés olvasható (mai helyesírással): „Contra lidérc. Parancsolok te neked, lidérc, istennek ostora . . . hogy ez szent néven való embernek ... ne árthass, hatalmat rajta ne vehess. Amen.“ (Teljes szövegét 1. Ethnographia, IX. 1898. 324.) A lidérc (incubus) ellen hatásos amulettként hordozták a hónuk alatt a topázt és a fecskekövet. (Ballagi, 272., 282.) Ezekről az amulettekről 1. még Ny. Sz.: orvoskő és orvosságos kő címszók alatt. 714. 1551. A pesti és budai fürdőkről következőket írja Nékám (13.): „A régi feljegyzésekben lapozva látni csupán, hogy pl. a budapesti lakosság indolenciája következtében mennyi melegforrásunk veszett el. Wember (1551.) említi, hogy a pesti oldalon, szemben a budaiakkal is voltak melegforrások, de emezeknél kevésbé híresek, mert annyira összefüggnek a folyam medrével, hogy minden áradás elrontja őket.1 Melegforrások voltak továbbá a Bomba-tér és a Lánchíd között, mindenekfölött pedig a fürdőszigeten.2 Kevesen emlékeznek bizonyára arra, hogy a Margitsziget 1 De admirandis Hungáriáé aquis hypomnemation. (Viennae, 1551., 5.) 2 Salamon Ferenc: Budapest története, 1878. I. 25.
