Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 165 Eine jede Abteilung- hat mehrere Artikel. Der Zunftbrief hat folgenden Schlussatz: „Magistri chyrurgi, barbitonsores et balneatores, qui tunc temporis fuerunt et ad honorem suorum artificiorum, futurorumque magistrorum et confectione et institutione praescriptorum statutorum et artificiorum ordinis elaborarunt, extiterunt docti et honesti: Magister Leopol- dus Sericauda, chyrurgus, Sebastianus Wymbissinger, Urbanus Regius, Leonardus Marolt, Michael Dystier, Emericus Baronyay et Conradus Staud . . . Datum feria sexta post dominicam Oculi in quadragesima, cum numeraretur post nativitatem Chrysti, domini nostri, millesimus quingentesimus et deinde quadragesimus annus. Michael Sturl, civis et notarius ibidem in fidem praemissorum se subscripsit manu propria.“ Als Abschluss kommt noch die notarielle Bestättigung der richtigen Übersetzung ex germanico in latinam, datiert 24. Juni 1557., gezeichnet von Thomas Zuchenweys.“ Úgy látszik, hogy a fürdősök később különváltak, mert gyűjteményemben van egy pecsétlenyomat, melynek körirata: „Sigillum balneatorum Posoniensium.“ A pecséten nemesi címerhez hasonló, sallangokkal körülvett pajzs, melynek sisakjából egy födetlen fejű vitéz-forma férfi felső teste emelkedik ki, baljában madarat tartva, melynek csőrében gyűrű látható, jobbjában pedig valami rúdalakú eszközt; derekán csokorra kötött öv, melynek magasságában (két oldalt írva) 16—33. évszám. A címerpajzsban ugyanaz a madár s alatta háromágú, villaszerű eszközök. 667. 1540. Mérgezés. — Tinódi Sebestyénnek Erdéli História c. énekében (a Heltai-féle kiadásban, 1. RMKT, III. 387.) az a történetileg be nem bizonyítható állítás foglaltatik, hogy Fráter György („a barát“) megmérgezte János királyt, úgyhogy „Váradból új cseresznéket béhozata, Tordán mérget néki azokban adata“, (ami már magában véve is nehezen képzelhető el.). Ezzel szemben a megbízhatatlanságáról ismert Szerémi (352.) egy olasz orvost gyanúsít avval, hogy János királynak rögtön ölő (!) mérget adott be: „Jam Rex de die in dies ceperat surgere de lecto et in palacio morabat, quum Italus medicus se ostenden cum litteris Petri Priny. Et Rex perlegere fecerat litteram Petri cum Emerico Bebek, et satis se commendasse Regiestati in scriptis suis. Dicebat sibi Emericus Bebek: „Quod se non confideret penitus ad Italum, quia est aduena. Ergo, benignissime Rex, non omni spiritui credas . . . De Italo fisico accipiens demum potum ad purgandum stomachum, quod gustasset, mox ad terram casum dederat, et ait pauper Rex: „Capiatis me et teneatis; quia hec est vltima mandu- cacio mea et potus.“ Legati jam habebant relacionem a Rege Joanne, et iterum ille Italus fisicus cum eis reuersus erat ad Germaniam cum legatoribus.“ Zápolyai János haláláról (apoplexia?, napszúrás) lásd még Linzb., I. 149. 668. 1541. András, brassói sebész. — „Valentini malefactor ille, qui in Zenth Peter virum ac mulierem cultello pupugerat, est occisus, dedi ergo egiptiis (a cigányoknak) asp. 12. . . . Quod Andreas chirurgus eundem malefactorem emplastris ligavit vulgo hot gebunden, asp. 6. Quod idem malefactor 2 equis eductus est, asp. 6.“ (Quellen, III. 89.) A sebész szerepe az volt, hogy a harapófogókkal stb. előbb megkínzott bűnöző sebeit a kínzás után bekötözte. 669. 1541. Honorárium. — A sebésznek, ki Brassóban a tört lábú ifjakat gyógyította, 4 forintot utalványoz a tanács. (Quellen, III. 125.)
