Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

166

Magyar orvostörténeti adattár

670. 1541. Orvoskölcsönzés. — A brassói városi orvost és sebészt igen gyakran hívták Oláhországba gyógyítás végett (Quellen, III. 118. stb.) Az lítra induló városi orvos egy szolgát, két lovat, bort, eleséget és útiköltséget kapott (u. o. II. 153; [1542.], II. 457 [1536.]). Néha a városi bábát is kikölcsönzik vidékre (u. o. II. 457.).

671. 1541. Veszettség. — Brassóban az 1541—1551. közti tíz év alatt körülbelül 4000 kóbor kutyát vertek agyon a cigány pecérek (lictores egiptii), kik különben az akasztásokat is végezték; (az egyik négy év alatt 15 tolvajt akasztott és kettőt lefejezett). Száz., 1896., 740.

672. 1541. Pestis (Budán). — a) „Budában ezenben egy nagy deghalál, ki ugyan rettenetes vala, támada, mint Jerusálem veszedelme. Mert meg- tilták az terekek, hogy senkit Budában ne temetnének, hanem kihordanák. Mikoron megveradott, az taligások házankint jártának; úgy hánták a sok hót testet, csak az Ür Isten tudja megmondani, mint az ebeket; az hót desznót, az hót embert mind együtt hortták az taligán ki mezőre.“ (Veran- csics összes munkái, II. 83.) V. ö. Linzb., I. 149. — b) Lásd még egy szemtanúnak 1541. aug. 20-án kelt levelét, melyet Ballag i Budapest, 255. szó szerint idéz.

673. 1542. Orvoskölcsönzés — Nádasdy Tamás a súlyos beteg Thurzó Elek gyógyítására oda kölcsönzi (meg nem nevezett) orvosát. (V. ö. Wagner, IV. 85.)

674. 1542. Pestis és pietizmus (v. ö. MOE I. 114. és II. 171.) — Szkhá- rosi Horvát András (1542—1549.) azt mondja az Átokról (De maledictionibus) szóló versében, hogy az Isten Mózes V. könyve (Deut. 28.) értelmében megveri a bűnös emberiséget:

Rejád bocsát nagy döghalált, hogy megemésztessél,

Igen megvér nagy szükséggel, minden betegséggel,

Nagy hévséggel, hidegséggel és nagy dögösséggél,

Nagy aszálylyal és rogyával (!), hogy kesergettessél . . . Egyiptomnak fekélyével megver Isten téged,

Undok varral, viszketeggel az tinnen testedet.

(Régi Magyar Költők Tára, II. 208.)

675. 1542. Pestis (Dunántúl). — Nádasdy Tamásné írja (1542. szept. 15.) Sárvárról Szalay Jánosnak: „Kegyelmed előbb is hallotta, hogy Szálában igen halnak; még meg nem állott az halál sem Kanisa tartomá(ny)ban, sem Szalavár tartománban és mind ott környül igen halnak.“ (Levéltári Közlemények, I. 295.)

676. 1542. Pestis. Electuarium de ovo aureo. — Az I. Ferdinánd udvari orvosa, Ritius (eredeti nevén talán Ricci? v. ö. Hoffmann, 22.) Pál, által pestis ellen ajánlott (és nem felfedezett, mint Fekete 21. írja) Electuarium de ovo aureo (vagy E. regis), melynek készítése módját Linzb., I. 152. adja, igen régi, híres gyógyszer volt már a 16. század előtt is. Sudhoff (Arch. XIV. 1922., 17.) bő leírását adja egy 1515-ből való prágai kódexből, mely leírás valószínűleg még a 15. századra megy vissza. Ezen ovum philosopho- rumról elítélő kritikát mondott Joannes Vochsius kölni orvos „De pestilentia anni presentis et eius cura“ c. 1507-ben megjelent munkájában, melynek rövid ismertetése szintén megtalálható Sudloff értekezésében (19. 1.) Ritiusról, ki mellesleg megjegyezve kikeresztelkedett zsidó volt, lásd még Aschbach, III. 317. — Páriz Pápai (Pax Corporis) ovum aureum vagy arany tyukmony néven említi ezt a hirhedt pestis elleni szert.