Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
150 Magyar orvostörténeti adattár elfogadható voltát orvosi szakvélemény is támogatja; ellenben Szerémi leírása tele van képtelenségekkel. Nem ő találta ugyan ki valamennyit, de viszont nem mentesíthetjük attól a súlyos hibától, hogy megrostálás nélkül írt össze mindenféle mende-mondát, amit összegyűjtött. Csupán azt az egy állítását látjuk igazoltnak, hogy a király holtteste a mocsár közelében volt ideiglenesen elföldelve. Ismételten hallottuk már itt is, ott is, hogy többen láttak a bécsi udvari levéltárban olyan titkos iratokat, amelyekből kétségtelenül kitűnik, hogy Lajos király tervszerűen végrehajtott gyilkosság áldozata lett. De ha látták és olvasták azokat az írásokat, akkor miért nem tették közzé teljes és hiteles szövegüketVí 596. 1526. A pozsonyi fürdők tekintélyes jövedelmet hajtottak a városnak, hol már a 14. században több fürdő volt. Az 1526/7-iki pozsonyi számadáskönyv két fürdőről emlékezik meg; az első a Halász-kapu közelébe eső Alsó-fürdő és a Bástya-utcában a Felső-fürdő, melynek helyén legújabban a Zsidó-fürdő épült; a Felső-fürdő a 15. században a Klarissza- apácák tulajdonához tartozott, de már a 16. században épúgy a város tulajdona, mint az Alsó-fürdő, bár eredetileg mindkét fürdő kezdetben magánosok tulajdona volt. A város fürdőmestert tartott, még pedig a Felső-fürdőben Jakab mestert, az Alsó-fürdőben Sebestyén mestert. Míg Jakab mester a Felső-fürdőben bér fejében a kamarásnak 28 hétért 28 font dénárt (á hétre 1 font) és 24 hétért 15 font dénárt (á = 5 ß). addig az Alsófürdőből Sebestyén mester 14 hétért 12 fontot (a = 3 ß) és 28 hétért 21 fontot (a = 6 ß) szolgáltatott át. Nyilván könnyen folyt be a fürdők után a 75 font 8 ß-nyi bérösszeg, mert a fürdők használata általános volt (ß= schilling). A fürdőkből a városi kamarába befolyt bér azonban nem tekinthető tiszta bevételnek, mert a fürdők fentartása és az azokban szükségesekké vált berendezések és javítási munkálatok költségei a város pénztárát terhelték. A számadáskönyv tényleg előszámlálja mindazokat a kiadásokat, melyeket a kamarás a fürdőkre költött, de a tiszta jövedelem még így is tekintélyes pénzösszeget képviselt (Danninger, 61.). 597. 1526. Hadi sebészek. — Hadjáratok alkalmával rendesen a városi borbélyokat (sebészeket) szerződtették a hadba vonuló sereghez. „Pro speciebus, unguentis, emplastris aliisque rebus, quas ipse barbitonsor secum in expeditionem duxit, apothecario soluti sunt flor. 6., den. 25.“ — mondja a nagyszebeni polgármesteri számadások könyve J526-ban, a mohácsi vész évében. Az erdélyi fejedelmek gyakran megkövetelték, hogy a nagyszebeni borbély és más mesteremberek vele menjenek a háborúba; így 1566-ban az van írva (u. o.): ,.1566. 5. septembris hatt man auff kön. maiestät mandat handtwercker in den tabor müssen schicken“ s ezek közt említi Tomas balbierer-t, kinek minden hónapra 4 frtot fizettek, továbbá Ferenc borbélyt és Hanns Schwarz borbélyt, kik ugyanannyit kaptak egy hóra a várostól. (Németországban is kötelesek voltak háborúba menni a városi orvosok; v. ö. Haeser, I. 418., 846.; II. 1046. és Kriegk: I. 10., 524.). Arch, sieb., N. F. XX. 5. 598. 1526. Ispotály. „Az espitályra nagy gondot viselyetek az segenyek benne meg ne ehezzenek... az erdewdi kylenchedet, vamot az espitalnak hagyom“ (Zolnai: Nyelvemlékeink a könyvnyomt. koráig, 1894., 256.). 599. 1526. Zsidó-kórház Sopronban. — A soproni zsidók ez évi becslési jegyzékében említtetik (Ortvay, II. [2.], 289.)
