Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 149 meg az iszapban. Czettritz a király paripájára ismert benne s a sárba, úgy ahogy volt, ruhástól belegázolva, a lótetem közelében kereste a király holttestét. De hiába, mert az iszapból csupán Lajos fegyvereit húzhatta ki. Megtalálták és felismerték báró Trepka András udvarmesternek szintén a közelben heverő hulláját; megforgattak és megvizsgáltak sok más hullát is, de egyik se volt a királyé. Végre, miután egy ideig hiába vizsgálódtak és kutattak az iszapban, valamivel távolabb egy sírdombot pillantottak meg. Felnyitották s a király holttestét találták meg benne. Legelőször a holttest jobb lába bukkant elé, melyről Czettritz rögtön a királyra ismert. Most a sír másik végét kezdték feltárni s a hulla fejét a földből kiszabadítva, a fogain látható jelekből kétségtelenül a királyra ismertek a halottban. Sárffi azt írja, hogy még sohase látott olyan kevéssé romlott, oly kevéssé undorító emberi hullát; mindazáltal csak a fogairól ismerték fel egészen bizonyosan. Kenyeres Balázs egyetemi tanár szíves volt az €gész kérdésről részletes véleményt mondani, amelyben többek közt kijelenti, hogy „a két tény, vagyis az arcvonások eltorzulása, amely a fogak vizsgálatát tette szükségessé és a holttestnek kevéssé undorító volta, egymással nagyon jól összeegyeztethető és magyarázható abból, hogy a halott G hétig feküdt nedves helyen s ezalatt a rothadásnak kezdeti szembetűnő jelenségei csökkentek, illetve megszűntek. Mindezekhez képest olyan adat, amely kétségessé tenné, hogy a Sárffi által megszemlélt halott a király holtteste lett volna, nem található“.1 Sárffiék gondosan megmosták és megvizsgálták a király holttestét, de azon — az ajkán levőt leszámítva — a legcsekélyebb sérülést se látták, vagyis a halál oka fulladás lehetett. Ezzel szemben az a bizonyos Tatai nevű káplán, aki Szerémit informálta, azt állítja, hogy másokkal együtt látta a három szúrást Lajos király jobboldalán. Már pedig, hogy a király teste sértetlen volt, azt nemcsak Sárffi írta meg, hanem tollba mondta a velencei köztársaság egyik kéme — Antonio Boemo — is, aki a holttetemet Székesfehérváron látta. Ha már most mindazt egybevetjük, amit II. Lajos haláláról eddig hallottunk, akkor elfogulatlanul vizsgálva a dolgot — csak ennyit mondhatunk: Czettritz elbeszélésében nincs semmi lehetetlen; Sárffi állításainak 1 Kenyeres Balázs szakvéleményének egyéb fontos pontjai ezek: „Az emberi holttesten kezdetben nagyon szembetűnő változásokkal jelentkező rothadás . . . egy idő múlva megáll, szembetűnő jelenségei csökkennek, visszafejlődnek. Egy idő múlva megszűnik a rothadásos gázfejlődés, a képződött gázok eltűnnek s ezzel megszűnik a holttest puffadása ... A rothadó vér lassankint kiszivárog a holttestből s ezzel a holttest színe mindinkább halaványodik, a végén szennyes szürkévé lesz, egyben csökken, néha teljesen meg is szűnik a holttest bűzössége . . . Aránylag gyorsan következik be a lelohadás, az elhalványodás és a bűz csökkenése vízben ázó holttesteken . . . Nyári időszakokban a rothadás szembetűnő jelei az első 1—2 hétben jelentkeznek, azontúl már a szembetűnő jelenségek csökkenése következik. II. Lajos király halála esetében a körülmények a rothadás kezdeti szembetűnő jelenségeinek eltűnésére különösen kezdvezőek voltak . . . Hogy a halott előrehaladott rothadás állapotában volt, valószínű Sárffi nyilatkozatából, mely szerint a holttestet a fogain látható jelekből ismerték fel, miből következik, hogy az arcvonások már feltűnően el voltak változva. A hathetes holttesten az arcvonások elváltozása tényleg megvan, mert a kezdeti puffadás után lelohadó lágyrészek a csontok felett elcsúsznak, összegyűrődnek s így a felismerést lehetetlenné tevő változások jöhetnek létre. Sárffinak az a nyilatkozata, hogy soha még olyan kevéssé romlott és olyan kevéssé undorító hullát nem látott, mint a királyé, szintén összeegyeztethető a halál óta eltelt hatheti idővel, amelyet a holttest, lucskos talajban, koporsó nélkül elásva, töltött.“
