Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
120 Magyar orvostörténeti adattár nens inter alia collectionem praescriptionum medicinalium. — Accedit Guillelmi de Nargnana (?) (kétségkívül Varignana akar lenni) practica. Varjú E. (A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár, 1809., 208.) szerint hihetőleg a Szepességben készült. A híres bolognai Varignana orvoscsaládról 1. Hirsch, VI., 71., Lindenius Renovatus (1686.) 885. és ezen Adattárban 1300. évszám alatt. 474. (15. század.) Kézirat. — A Nemzeti Múzeumban (Cod. lat. med. aevi M2.) van egy 311 oldalas kézirat a 15. század végéről, melyben recipék vannak a pestis ellen, valószínűleg német receptgyűjteményekből másolva (v. ö. Arch., XVII. 1925., 363. Sudhoff). 475. (15. század.) Kézirat. — Abulquasim (Albucasis): Cyrurgia, cum formis instrumentorum. A 14. századból való bártyakódex (valószínűleg Corvina), sok bonctani rajzzal, továbbá egy műtét rajzával stb. Ismerteti Csontosi János: M. Könyvszemle, II. 188. (U. i. 204., 205. még néhány valószínű Corvinát említ Cs., orvosi érdekű tartalommal, péld. Simon Januen- sis 13. sz.-beli genovai orvos munkáit.) 476. (15. század.) Vízbemártás. — A MOE. I. 208. old. azt írtam, hogy hazai forrásokban még nem akadtam annak a nyomára, hogy a paráználkodó nők stb. vízbemártása („accabussare“) zsákban vagy ketrecben nálunk is szokásban volt-e, ha sejtettem is. Most azt olvasom, hogy a szabad személyeknek ezt a büntetését a középkori Pozsonyban a hóbér, illetőleg ennek segédei végezték, az illetőket a Dunába mártották s e műveletet überschwemmen-nek nevezték. (Ortvay, II. [2.] 49.) 477. (15. század.) Mérgezések. — Galeotti csodáló magasztalásban részesíti Mátyás királyt azért, mert a méregkeverésre irányuló politikai tanácsokat visszautasította s büszkén vallotta, hogy „mi itt fegyverrel verekszünk, nem méreggel.“ Az ilyesmit bizonyára megmosolyogták például Velencében, hol a bérgyilkosoknak szóló megbízásokat abban az időben megszokott államügyekként kezelték, sőt írásba foglalták. Abban a párbeszédben, melyet Carbo Lajos írt Mátyás király dicséretére, Ernest Zsigmond pécsi püspök többek közt azt mondja Carbonak: „Méltán lobbant haragra királyunk a ti olaszaitokra, kiknél ama hazánkfiai (a pártütő püspököket érti) ily aljas elveket sajátítottak el s alig volt visszatartható attól, hogy törvényes rendeletben ki ne mondja, hogy a magyaroknak tudományos kiképzésük végett többé ne legyen szabad Olaszországba menniök.“ (Berzeviczy: 413.) 478. (15. század.) Syphilis. — Arról, hogy mikor jelent meg a bujakor hazánkban, több helyen értekezik Weszprémi az ő jeles munkájában. Lásd: W., III. 408., 477.; IV. 404. 479. (15. század.) Erhard, pozsonyi orvos, a királyné orvosa („der Kunigin Arzt“), V., 18. 480. (15. század.) Ispotály mester (hospitalensis, spittel-meyster), mint Bártfa városának tisztviselője. Lásd: Fejérpataky, 509., 510., 520., 540., 570„ 590., 596. (1440-ben az ispotálymester kap 600 dénárt, 1441-ben fizetése fejében 1000 dénárt, 1442-ben 3 és fél arany forintot, 1444-ben májustól decemberig 7 forintot stb.) 481. (15. század■) Fürdők. — A Kassa városa közelében fekvő alsó- kékedi fürdőt már a 15. század közepén ismerték, sőt a hagyomány szerint Mátyás király is gyakran fürdött e forrás langyos vizében, melynek kékes színe adta — állítólag — a helység nevét. (Abaúj, 361.)
