Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 121 482. (15. század.) Pálosok. — Hogy a szentlőrinci pálosok Mátyás király korában vagy azután gyógyítással is foglalkoztak, bizonyítja a Casa- nate-könyvtárban levő korvina bejegyzése az egyik orvosi recipe után: „Premissa omnia sunt probata per heremitas sancti Pauli.“ (V. ö. M. Könyvszemle, 1904., 460.) 483. (15. század.) Hársoló. — A bécsi nemzeti könyvtár egyik Plinius- kódexében, mely Vitéz János által lett emendálva, a graeculus magister kifejezés a magyar „harsolo“ (hársoló) szóval van fordítva, mely talán a masseurnek, fürdősnek felel meg. További adataim erre vonatkozólag nincsenek. (V. ö. Magyar Könyvszemle, 1878., 56. és Nyr., VII. 126.) 484. (15. század.) Betegápolás. Szesztrák vagy beginák. — Ezek olyan jámbor nők voltak, kik Ibár nem tettek szerzetesi fogadalmat, mégis külön helyeken, kisebb házakban, ú. n. begina- vagy begena-udvarokban laktak (ilyenek még ma is vannak Belgiumban) s betegápolással vagy hasznos kézi munkával tartották fenn magukat. Legendagyüjteményeinkben stb. gyakran előfordul a nevük, melyet alapítójuk, Lambert le Béghe lüttichi hitszónok (1180) tiszteletére kaptak. Nem tévesztendők össze az apácákkal (moniales) vagy „berekesztött apáca-szerzetek“-kel (ahogy az Érdy-kódex nevezi ezeket), mert a szesztrák csak „némely hitvány házacskában szoktak vala élni“ (Cornides-kódex). Már a 15. sz. elejéről való Schlägli szójegyzék különbséget tesz a szesztra és az apáca közt. A betegápolással foglalkozó Margitszigeti szesztrák sem az ottani klastrombán, hanem azon kívül laktak (v. ö. MNy., V. 1909., 80.) Behatóbban foglalkoznak velük: Hallmann, Gesch. u. Urspr. d. belgischen Beghinen (Berlin, 1843.); Mosheim: De beghardis et beguinabus; Brunner Konrád: Über Medizin u. Krankenpflege im Mittelalter in schweizerischen Landen (Zürich, 1922); M effert: Caritas u. Krankenwesen bis z. Ausg. d. Mittelalters, 1927. (ism. OH., 1928., 899.) 485. (15. század.) Gyógyszerészek. — Hogy ebben a században (különösen a Felvidéken) több rendes gyógyszertárunk volt, azt nem egy adat bizonyítja. így szó van 1442-ben János bártfai gyógyszerészről, 1483-ban Bertalan és 1487-ben János kassai gyógyszerészről. Körmöcbányán 1499-ben és 1505-ben Kristóf gyógyszerész a városi tanács tagja. (Csippék: Gyógyszerészi Közlöny 1898., 328.) 486. (15. század.) Gyógyszerküldés Olaszországból. — Ferrarából rebarbarát, mannát s más gyógyszereket küldenek ajándékba Mátyás király felesége, Beatrix számára. (Száz., 1868., 248.) 487. (15. század.) Sebészi műszerek nevei. — Verő vas: phlebotom, (v. ö. a német kifejezéssel: Ader schlagen): Finály: Besztercei szószedet (a 15. sz. végéről), 44. — Űjabbkori adatok, melyeknek azonban régi vonatkozásuk van: peszterge (^kusztora; NySz.); csaptű (háromélü tű), Rácz Borb., 363.; butahegyű kés (u. o. 362.); ispót (spatula): Liszt N.: Szemelvények stb. (kny.) 14.; borosta (scopula setacea) u. o.; a legbőségesebb nomenklatura azonban Misk.-nál (361.) található, ki a sebészek szelencéjéről és annak tartalmáról a következőket írja: „A chyrurgusnak az ő praxisához kívántatik, hogy légyen egy alkalmatos szelentzéje, melly-is illendő instrumentumokkal légyen tellyes, úgymint: olló, tetem-szedő, spótt, lékmérő, toló-vas, általhúzó tű, akasztató tséve, külömbkülömb-féle akasztató tű^, borotva, lantzéta vagy érvágó vas, kis reszelő, flastrommal és unguen1 Az akasztalásról (vagyis a sebészi varrat készítéséről) részletesebben beszél Misk., u. o. 144. és köv.
