Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 119 ablakok. Egészen kivételes dolog, hogy Pozsonyban már 1434-ben üvegablakokkal szerelik fel a hóhér lakását. Mátyás király idejében Vácott már lehetett ablaküveget kapni; Selmecbányán 1514-ben üveges bolt is volt 1100 drb ablaküveggel a raktáron,1 ellenben Szarvaskő várában 1493— 1495-ben vászonablakokkal találkozunk. Az üveg csak a 16. század második felében szorítja ki teljesen a papír- és vászonablakokat. Az ólom közé foglalt apró üvegtáblákat hatszögletűre vagy karikára metszették s az előbbieket tányérnak neveztek. Czobor Erzsébet 1618-ban a tokaji kastély számára 1400 „üvegtányért“ rendel meg Márton kassai üvegesnél s 28 forintot fizet érte. A szobák padlója közönséges vagy mázas téglával volt kirakva; seprővel tisztogatták, de olykor más is kellett hozzá: így péld. II. Lajos király számadáskönyveiben olvassuk, hogy valami port (kőporU) vesznek őfelsége szobáinak tisztogatására. A kályhák Mátyás király idejében kezdik az azelőtt dívó óriási kandallókat kiszorítani. Kezdetben téglából rakott, festett búbos kemencéket alkalmaztak, (pedig a német módra készült mázas kályhákat 1449-ben már gyártották Pozsonyban). A kályhát rendesen a szoba sarkában helyezték el; kívülről fülők, négyszögletesek vagy gömbölyűek voltak; néha ülőpad vette körül őket, esetleg vízmelegítő rézüst is volt beleépítve. Előkelő urak drága szőnyegekkel s kárpitokkal rakták meg („felöltöztették“) a szoba falát; Bethlen István fejedelem igen találóan „házöltözék“-nek nevezi ezeket végrendeletében. Ez a szokás az egész országban nagyon el volt terjedve, s a 17. században majd minden vagyonosabb család leányainak hozományaiban szerepelnek. Bethlen Gábor velencei kárpitokat vonatott fejedelmi lakának falaira s végrendeletében négy házöltözetet hagy testvérének, Bethlen Istvánnak. 467. 1499. Magister Johannes Stubenrauch (nobilis Cremniciensis), a bécsi egyetem orvosi karának scolarisa stb. (Acta Vindob., III. 58. és Schrauf 505, a névmutatóban.) 468. 1499. Fürdősök Sopronban. — Sopronban már a 14. században három fürdősmesterről történik említés. Kisebb műtéteket (érvágást, foghúzást) is végeztek. Áraikat a városi tanács szabályozta; (1633-ban egy kádfürdő ára fejborotválással s érvágással 12 ungarisch, gőzfürdő 4 ung., érvágás 1 ung.; borravaló tetszés szerint.) — 1594-ben Waltin soproni fürdős egy férfi törött lábát állítólag rosszul forrasztja össze s a beteg meghalván, özvegye port indít, de a fürdőst fölmentik, mert a bírák ítélete szerint nem követett el műhibát (Winkler, 10., 51., 55.). 469. 1499. Kristóf gyógyszerész Körmöcbányán (D., 150.) 1505-ben a városi tanács tagja. 470. (15. század.) Christophorus Gallus, olasz születésű magyarországi orvos Mátyás király idejében. Janus Pannoniusnak róla írt epitaphiumát közli W., IV. 45. 471. (15. század.) Mátyás király idejében élt jelesebb orvosaink felso- rolvák Tubero emlékirataiban (Schwandtner-féle kiadás, 115., I. 3.). 472. (15. század.) Kézirat. — A kalocsai érseki könyvtárban (Ms., 75.) van egy német kézirat a 15. század második feléből, mely a milánói hírneves sebésznek, Lanfranconak, chirurgiáját, továbbá Guy de Chauliac ú. n. kis sebészetét és kisebb sebészi fragmentumokat (talán még 13. századbeli eredettel) tartalmaz sebekről, fekélyekről, gennyedésekről, rákról. A kéziratot részletesebben ismerteti és a német szövegét is adja Stidhoff: Beitr. z. Gesch. d. Chirurgie in Mittelalter (Lipcse, 1918.), II. rész, 467., 474-, 495.). 473. (15. század.) Kézirat. — Varjú Elemér a gyulafehérvári Bat- thiány-könyvtárban találta a következő, legalább tíz különböző kéz által írt, a 15. század első feléből való orvosi kéziratot: Liber medicinalis conti1 Ez adatot és a következőket b. Radvánszky Bélának „Lakás és bútorzat a 16. és 17. században“ c. munkájából idézem, elhagyva a forrásutalásokat.
